Ha gyermekkorom legkor\u00e1bbi eml\u00e9kei k\u00f6z\u00f6tt kutatok,
\negy hossz\u00fa k\u00f3rtermet l\u00e1tok, \u00e9s any\u00e1mat, amint
\nott kiab\u00e1l a benn\u00fcnket fel\u00fcgyel\u0151 ap\u00e1c\u00e1val. Merthogy
\nangolk\u00f3ros l\u00e9v\u00e9n k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fcltem, hogy rendbe
\nhozz\u00e1k a l\u00e1bamat.<\/p>\n
Aznap elmes\u00e9ltem any\u00e1mnak, hogy a n\u0151v\u00e9rek
\nelvett\u00e9k t\u0151lem a csomagot, amelyet el\u0151z\u0151 vas\u00e1rnap
\nhozott nekem. A mama, aki nyilv\u00e1nval\u00f3an csak \u00f3ri\u00e1si
\nneh\u00e9zs\u00e9gek \u00e1r\u00e1n tudta \u00f6sszeszedni azt a kev\u00e9s
\nnyal\u00e1nks\u00e1got, d\u00fchbe gurult. Azon nyomban kit\u00e9pett
\naz ap\u00e1c\u00e1k kezei k\u00f6z\u00fcl, \u00e9s hazavitt.<\/p>\n
Az\u00f3ta is \u00f3-l\u00e1bam van, ami miatt fiatalkoromban
\n\u00e1lland\u00f3 nevets\u00e9g \u00e9s g\u00fanyol\u00f3d\u00e1s t\u00e1rgya voltam, s r\u00e1ad\u00e1sul
\nengem is zavart \u2013 f\u0151k\u00e9nt kamaszkoromban \u2013,
\nhogy kiss\u00e9 bicegve j\u00e1rtam.<\/p>\n
Ily m\u00f3don els\u0151 eml\u00e9kem arr\u00f3l, hogy kapcsolatba
\nl\u00e9pek a m\u00e1sik emberrel, igazs\u00e1gtalans\u00e1ghoz \u00e9s el\u0151\u00edt\u00e9lethez
\nk\u00f6t\u0151dik, \u00e9s ez egy \u00e9letre sz\u00f3l\u00f3 nyomot hagyott
\nbennem. Minden bizonnyal ez az oka, hogy
\nk\u00e9ptelen vagyok eln\u00e9zni azokat a maszatos orrokat,
\ndeform\u00e1lt l\u00e1bakat, a m\u00e1r gyermekkorukban megsebzett
\nkis testeket, amelyek k\u00f6r\u00fclvesznek a sz\u00fcks\u00e9gtelepeken,
\nvisk\u00f3kban, nyomornegyedekben.<\/p>\n
Hogy any\u00e1m kiab\u00e1l a n\u0151v\u00e9rrel, nem lepett meg.
\nIgaz\u00e1n hozz\u00e1 voltam szokva a kiab\u00e1l\u00e1shoz. Otthon a
\npapa folyton kiab\u00e1lt. Verte a b\u00e1ty\u00e1mat, any\u00e1m rim\u00e1nkod\u00e1sa
\nellen\u00e9re folyton a fej\u00e9re ir\u00e1nyozta az
\n\u00fct\u00e9seket. A mam\u00e1t is szidalmazta, \u00e9s \u00e1lland\u00f3 f\u00e9lelemben
\n\u00e9lt\u00fcnk.<\/p>\n
Csak j\u00f3val k\u00e9s\u0151bb, amikor m\u00e1r sok hozz\u00e1 hasonl\u00f3
\nf\u00e9rfi \u00e9s hozz\u00e1nk hasonl\u00f3 csal\u00e1d \u00e9let\u00e9be l\u00e1ttam bele,
\nfeln\u0151tt fejjel \u00e9rtettem meg, hogy ap\u00e1m megal\u00e1zott
\nember volt. Att\u00f3l szenvedett, hogy elrontotta
\naz \u00e9let\u00e9t: marta a sz\u00e9gyen, ami\u00e9rt nem tudott biztons\u00e1got
\n\u00e9s boldogs\u00e1got ny\u00fajtani az \u00f6v\u00e9inek.<\/p>\n
\u00c9s ez a legrosszabb a szeg\u00e9nys\u00e9gben. Akit ennyire
\nmegal\u00e1znak, lehetetlen, hogy valamilyen m\u00f3don
\nne reag\u00e1ljon. \u00c9s a szeg\u00e9ny ember ma \u00e9pp\u00fagy, mint
\nannak idej\u00e9n, er\u0151szakkal v\u00e1laszol.<\/p>\n
Ez viszont egy\u00fattal engem is bevezetett az er\u0151szak
\nvil\u00e1g\u00e1nak \u00f6rd\u00f6gi k\u00f6r\u00e9be. Az er\u0151szak volt az az
\neszk\u00f6z, amellyel a mindennapok legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb
\nakad\u00e1lyaira, neh\u00e9zs\u00e9geire v\u00e1laszolni lehetett. \u00c9s
\nan\u00e9lk\u00fcl, hogy tudatosult volna bennem, ap\u00e1mhoz
\nhasonl\u00f3an \u00e9n is \u00e1ltala mostam le magamr\u00f3l a sz\u00e1mtalan
\nmegal\u00e1ztat\u00e1st, amelyet iszony\u00fa szeg\u00e9nys\u00e9g\u00fcnk
\nmiatt el kellett szenvedn\u00fcnk.<\/p>\n
Sok \u00e9v telt el az\u00f3ta, \u00e9n azonban m\u00e9g ma is elcsod\u00e1lkozom
\nazon, hogy a sz\u00fcleim mindig csak a p\u00e9nzr\u0151l
\nbesz\u00e9ltek. Egy fill\u00e9rj\u00fck sem volt, m\u00e9gis szinte
\nfolyton emiatt veszekedtek. Amikor pedig egy kis
\np\u00e9nz \u00e1llt a h\u00e1zhoz, akkor azon, hogy mire k\u00f6lts\u00e9k.<\/p>\n
K\u00e9s\u0151bb, amikor any\u00e1m egyed\u00fcl maradt, nek\u00fcnk is
\n\u00e1lland\u00f3an a p\u00e9nzr\u0151l besz\u00e9lt. \u00c9s amikor azok az emberek
\nker\u00fcltek sz\u00f3ba, akikkel tal\u00e1lkozhattunk, akkor
\nis mindig azt mondta el r\u00f3luk, hogy milyen gazdagok.<\/p>\n
A pl\u00e9b\u00e1nia papjai \u201egazdagok\u201d. A kis f\u0171szeresn\u00e9
\nis gazdag volt a szem\u00e9ben. Nem mintha a mama
\nirigy lett volna. De amikor valaki \u00e9hezik \u00e9s sz\u00fcks\u00e9get
\nszenved, akkor egyed\u00fcl az sz\u00e1m\u00edt, ami bet\u00f6ltheti
\na hi\u00e1nyt. Ez mindig \u00edgy van, \u00e9s a v\u00e1rosainkat hat\u00e1rol\u00f3
\nnyomornegyedekben az emberek k\u00f6z\u00f6tti \u00e9rdekek,
\nvit\u00e1k \u00e9s viszonyok mindig a p\u00e9nzk\u00e9rd\u00e9sre vezethet\u0151k
\nvissza.<\/p>\n
Az \u00e9lelem megszerz\u00e9s\u00e9\u00e9rt v\u00edvott harcba m\u00e1r
\neg\u00e9szen kicsi koromban bekapcsol\u00f3dtam. N\u00e9gy\u00e9vesen
\nm\u00e1r \u00e9n hajtottam ki legelni a kecsk\u00e9t. Ez a kecs-
\nke t\u00e1pl\u00e1lt benn\u00fcnket, \u00fajsz\u00fcl\u00f6tt kish\u00fagomat \u00e9s a t\u00f6bbi
\ntestv\u00e9remet. A r\u00e9t fel\u00e9 vezet\u0151 \u00faton a J\u00f3 P\u00e1sztor
\nkolostor7 nagykapuja mellett mentem el, ahol az
\negyik n\u0151v\u00e9r id\u0151nk\u00e9nt besz\u00e9dbe elegyedett velem.<\/p>\n
Egyszer megk\u00e9rdezett, nem volna-e kedvem ministr\u00e1lni
\na reggeli mis\u00e9ken. Aznap \u00e1lltam munk\u00e1ba \u00e9letemben
\nel\u0151sz\u00f6r. Mert sz\u00e1momra ez val\u00f3ban munka
\nvolt. Azt mondta, a ministr\u00e1l\u00e1s\u00e9rt minden reggel j\u00e1r
\nnekem egy nagy b\u00f6gre tejesk\u00e1v\u00e9 lekv\u00e1ros keny\u00e9rrel,
\ns\u0151t \u00fcnnepnapokon m\u00e9g vaj is. Ezenfel\u00fcl k\u00e9t frankot kapok
\nhetente. Ez a k\u00e9t frank volt sz\u00e1momra a d\u00f6nt\u0151 \u00e9rv.<\/p>\n
\u00cdgy t\u00f6rt\u00e9nt, hogy m\u00e9g \u00f6t\u00e9ves sem voltam, amikor
\ngondoskodni kezdtem a csal\u00e1domr\u00f3l. Csaknem
\ntizenegy \u00e9ven \u00e1t a mama minden reggel \u00fagy \u00e9bresztett,
\nhogy oda\u00e9rjek a h\u00e9t\u00f3rai mis\u00e9re. Legal\u00e1bb t\u00edz
\nperc kellett, m\u00edg futva el\u00e9rtem a kolostor vastag falai
\nm\u00f6g\u00f6tt megh\u00faz\u00f3d\u00f3 k\u00e1poln\u00e1hoz. T\u00e9len f\u00e1ztam,
\nf\u00e9ltem a s\u00f6t\u00e9tben. De ak\u00e1r esett, ak\u00e1r f\u00fajt, olykor
\n\u00f6sszeg\u00f6rnyedve, f\u00e9l\u00e1lomban, m\u00e1skor d\u00fch\u00f6mben kiab\u00e1lva,
\nv\u00e9gigrohantam a Saint-Jacques utc\u00e1n, leereszkedtem
\na kihalt \u00e9s ellens\u00e9ges Brault utc\u00e1n a r\u00e9tek fel\u00e9,
\n\u00e9s mentem ministr\u00e1lni a n\u0151v\u00e9rekhez, hogy negyven
\nsous-t adhassak a mam\u00e1nak. Nem hiszem, hogy
\nvalaha is hi\u00e1nyoztam volna err\u0151l a reggeli alkalomr\u00f3l,
\n\u00e9s \u00fagy \u00e9rzem, eg\u00e9sz gyermekkorom ek\u00f6r\u00fcl forgott.<\/p>\n
A mam\u00e1t biztosan nagyon b\u00e1ntotta, hogy \u00e9hez\u00fcnk,
\nm\u00e1sk\u00fcl\u00f6nben nem lett volna r\u00e1 k\u00e9pes, hogy
\nengem, a kisgyereket mindennap kil\u00f6kj\u00f6n az utc\u00e1ra.<\/p>\n
\u00c9s az is biztos, hogy \u00e9n \u00e1t\u00e9reztem ezt a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st,
\ncsakis ez\u00e9rt tudtam elfogadni a szolgas\u00e1got
\n\u00fagy, hogy a sz\u00edvemben nem volt keser\u0171s\u00e9g, sem v\u00e1d
\nIsten ellen.<\/p>\n
Egy\u00e9bk\u00e9nt valamivel k\u00e9s\u0151bb, d\u00e9lben is megtettem
\nugyanezt az utat, oda-vissza. Mivel mi voltunk
\na legszeg\u00e9nyebbek a k\u00f6rny\u00e9ken, semmi meglep\u0151
\nnem volt abban, hogy iskola ut\u00e1n ism\u00e9t a kolostorba
\nsiettem, ez\u00fattal az\u00e9rt, hogy valami csajkaszer\u0171s\u00e9gben
\nvagy konzervdobozban hazavigyem az ap\u00e1c\u00e1kt\u00f3l
\nkapott eb\u00e9dmarad\u00e9kot. Felesbors\u00f3t, lencs\u00e9t,
\nkrumplit adtak, n\u00e9ha p\u00e1r falat h\u00fast is, nem besz\u00e9lve
\naz \u00f3ri\u00e1si darab keny\u00e9rr\u0151l, amely csal\u00e1di \u00e9tkez\u00e9seink
\nf\u0151szerepl\u0151j\u00e9v\u00e9 v\u00e1lt.<\/p>\n
\u00cdgy igazodott gyermekkorom minden napja a J\u00f3
\nP\u00e1sztor n\u0151v\u00e9rek \u00e9let\u00e9hez, im\u00e1ik \u00e9s a t\u0151l\u00fck kapott
\n\u00e9lelem rendj\u00e9hez, \u00e9s a csal\u00e1domnak nem kellett
\n\u00e9heznie.<\/p>\n
N\u00e9ha eszembe jut mindez, amikor l\u00e1tom a mai
\ngyerekeket, amint a szem\u00e9ttelepek kupacain m\u00e1szk\u00e1lnak,
\nvagy apjuk talig\u00e1ja ut\u00e1n bandukolnak az
\n\u00faton, \u00e9s padl\u00e1sokr\u00f3l, pinc\u00e9kb\u0151l mindenf\u00e9le limlomot
\nszedegetnek \u00f6ssze. \u0150k guber\u00e1lnak, f\u00e9mhullad\u00e9kot
\ngy\u0171jtenek; \u00e9n meg ministr\u00e1ltam, \u00e9s a kolostor kapuj\u00e1ban
\nv\u00e1rtam az ennival\u00f3t. Sem az akkori, sem a mai
\nszeg\u00e9ny sors\u00fa gyerekeknek nincs \u00e9s nem volt gyermekkoruk,
\nszinte els\u0151 \u00f6n\u00e1ll\u00f3 l\u00e9p\u00e9s\u00fckt\u0151l kezdve felel\u0151ss\u00e9g
\nnehezedik r\u00e1juk.<\/p>\n
Persze olykor nyilv\u00e1n \u00e9n is j\u00e1tszhattam \u00e9s nevethettem,
\nahogyan a mai szeg\u00e9ny gyerekek is. \u00c9n is
\nmegteremtettem a magam b\u00fav\u00f3helyeit, titkos rejtekhelyeit
\n\u00e9s ker\u00fcl\u0151\u00fatjait abban a r\u00e9gi angers-i v\u00e1rosr\u00e9szben,
\nahov\u00e1 a bar\u00e1taimmal val\u00f3di labirintusokat
\nk\u00e9pzelt\u00fcnk. De ott volt az a mindennapi \u00fat a kolostorba,
\ngyermekkorom sz\u00e9gyen\u00fatja, amely kit\u00f6r\u00f6lt
\neml\u00e9kezetemb\u0151l mindent, ami esetleg vigasztal\u00f3 lehetett
\nvolna.<\/p>\n
Egy\u00e9bk\u00e9nt t\u00f6bb ilyen sz\u00e9gyen\u00fat is volt, s ezek
\nmind az \u00e9lelem k\u00ednz\u00f3 sz\u00fcks\u00e9g\u00e9hez k\u00f6t\u0151dtek. L\u00e1tom
\nmagam kisfi\u00fak\u00e9nt, amint viszem vissza a f\u0171szeresn\u00e9hez
\na di\u00f3olajjal teli \u00fcveget, amelyet \u00f6tven centime\u00e9rt
\nt\u00f6ltettem meg. Ha nem volt el\u00e9gg\u00e9 tele, hogy
\nel\u00e9rje a dug\u00f3 alj\u00e1t, a mama visszak\u00fcld\u00f6tt, hogy tegyenek
\nhozz\u00e1 m\u00e9g n\u00e9h\u00e1ny cseppet \u2013 ebben is a szeg\u00e9nyeknek
\na j\u00f3llak\u00e1s\u00e9rt folytatott \u00f6r\u00f6k\u00f6s \u00e9s megal\u00e1z\u00f3
\nharca nyilv\u00e1nult meg.<\/p>\n
K\u00e9s\u0151bb vissza kellett vinnem a henteshez a l\u00f3h\u00fast,
\nha any\u00e1m t\u00fal r\u00e1g\u00f3snak tal\u00e1lta. Merthogy h\u00e9t\u00e9vesen
\n\u00fajabb p\u00e9nzkeresethez jutottam: bev\u00e1s\u00e1roltam
\na hentesn\u00e9 helyett, akit Marie-Louise-nak h\u00edvtak,
\n\u00e9s aki viszonz\u00e1sk\u00e9ppen majdnem mindennap
\nadott k\u00e9t frank\u00e9rt l\u00f3h\u00fast. A mama ragaszkodott
\nhozz\u00e1, hogy a h\u00fas friss \u00e9s porhany\u00f3s legyen. Sz\u00fcks\u00e9g
\neset\u00e9n haboz\u00e1s n\u00e9lk\u00fcl visszak\u00fcld\u00f6tt kezemben a bizony\u00edt\u00e9kkal,
\nhogy jobb min\u0151s\u00e9g\u0171 h\u00fast reklam\u00e1ljon a
\ncsal\u00e1di asztalra.<\/p>\n
A sz\u00e9gyent ellens\u00falyozand\u00f3 \u00e9lveztem, hogy er\u0151s
\nvagyok, \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntelen\u00fcl az \u00f6kl\u00f6mmel fizettettem
\nmeg a csal\u00e1domr\u00f3l val\u00f3 gondoskod\u00e1s megsemmis\u00edt\u0151
\nk\u00e9nyszer\u00e9t. Eml\u00e9kszem, hogy hat\u00e9ves koromban
\n\u00f6k\u00f6lcsap\u00e1saimmal leter\u00edtettem egy m\u00e1sik gyereket a
\ns\u00f6v\u00e9nybokrok k\u00f6zt. Amikor any\u00e1m megk\u00e9rdezte az
\n\u00f3vod\u00e1ban az ap\u00e1c\u00e1t\u00f3l, hogy mehetek-e iskol\u00e1ba, \u0151
\nazt v\u00e1laszolta:<\/p>\n
\u2013 Persze, menjen csak, itt \u00fagyis mindenkit megver.
\n\u00cdgy h\u00e1t m\u00e1r kisgyerekkorom \u00f3ta \u00f6sszekapcsol\u00f3dott
\nbennem a p\u00e9nztelens\u00e9g, a sz\u00e9gyen \u00e9s az er\u0151szak.<\/p>\n
Nem eml\u00e9kszem, hogy az iskol\u00e1b\u00f3l haza\u00e9rve any\u00e1mat
\nvalaha is vid\u00e1mnak vagy j\u00f3kedv\u0171nek tal\u00e1ltam
\nvolna. A f\u00e9rje t\u00e1vol volt, \u0151 pedig nehezen viselte,
\nhogy egyed\u00fcl kell hordania n\u00e9gy gyermek nevel\u00e9s\u00e9nek
\nterh\u00e9t. Ap\u00e1mr\u00f3l nem j\u00f6tt h\u00edr, \u00e9s f\u0151leg nem j\u00f6tt
\na p\u00e9nz, amit k\u00fcldenie kellett volna. Viszont ki kellett
\nfizetni a g\u00e1zt, a szenet t\u00e9lire, ki kellett cser\u00e9lni a
\nk\u00e1lyh\u00e1t\u2026<\/p>\n
Majdnem mindig hideg volt n\u00e1lunk. Az egykori
\nkov\u00e1csm\u0171hely, amelyben laktunk, nagyon huzatos
\nvolt. A hideg besz\u0171r\u0151d\u00f6tt az ajt\u00f3k alatt, \u00e1tsziv\u00e1rgott
\na k\u00f6zfalakon. Az egyik ilyen k\u00f6zfal csomagol\u00f3pap\u00edrral
\nbor\u00edtott l\u00e1d\u00e1kb\u00f3l \u00e1llt. Amikor a pap\u00edr megzizzent,
\nmegcsapott benn\u00fcnket a hideg.<\/p>\n
Az\u00e9rt is hideg volt, mert a f\u00f6l\u00f6tt\u00fcnk lev\u0151 \u00f6sszes
\nlak\u00e1st k\u00f6z\u00f6s k\u00e9m\u00e9nyk\u00fcrt\u0151 k\u00f6t\u00f6tte \u00f6ssze. Ez a k\u00fcrt\u0151
\ngyakran eldugult, \u00e9s amikor begy\u00fajtottunk, Th\u00e9r\u00e8se,
\na szab\u00f3 l\u00e1nya, lej\u00f6tt \u00e9s szidalmazni kezdte any\u00e1mat,
\nmivel a f\u00fcst \u00e1tsziv\u00e1rgott hozz\u00e1juk. Akkor a mama a
\nb\u00e9kess\u00e9g kedv\u00e9\u00e9rt kivette a t\u0171zhelyb\u0151l a sz\u00e9ndarabokat,
\namelyeket pedig nagy k\u00ednnal-keservvel szedt\u00fcnk
\n\u00f6ssze a g\u00e1zgy\u00e1r medd\u0151h\u00e1ny\u00f3j\u00e1n, s amelyek
\negy\u00e9bk\u00e9nt ink\u00e1bb csak enyh\u00edtett\u00e9k, mintsem legy\u0151zt\u00e9k
\nvolna a lak\u00e1sban uralkod\u00f3 hideget.<\/p>\n
Mivel magyar\u00e1zhat\u00f3 any\u00e1mnak ez a passzivit\u00e1sa,
\namely ma is jellemz\u0151 annyi, nyomorban \u00e9l\u0151 \u00e9desany\u00e1ra?
\nIgyekezete, hogy semmik\u00e9ppen ne ker\u00fclj\u00f6n
\n\u00f6ssze\u00fctk\u00f6z\u00e9sbe a szomsz\u00e9dokkal, minden bizonnyal
\nf\u00e1radts\u00e1gb\u00f3l, de m\u00e9g ink\u00e1bb f\u00e9lelemb\u0151l fakadt. A mama
\nidegennek \u00e9rezte mag\u00e1t, \u00e9s \u00e1lland\u00f3an att\u00f3l f\u00e9lt,
\nhogy visszatoloncolj\u00e1k Spanyolorsz\u00e1gba, hogy a
\nrend\u0151rs\u00e9g \u00e9rt\u00fcnk j\u00f6n \u00e9s elvisz benn\u00fcnket, Isten tudja,
\nmi\u00e9rt. Pontosan \u00fagy, ahogyan a nyomornegyedek
\nmai \u00e9desany\u00e1i is mindig att\u00f3l f\u00e9lnek, hogy aki bekopogtat
\nhozz\u00e1juk, az bizony\u00e1ra valami bajt hoz a fej\u00fckre.<\/p>\n
Ami Th\u00e9r\u00e8se-t, a szab\u00f3 l\u00e1ny\u00e1t illeti: amikor egyszer
\n\u00edgy lej\u00f6tt \u00e9s s\u00e9rtegette any\u00e1mat, m\u00e9g eg\u00e9szen
\nkicsi voltam, m\u00e9gis r\u00e1kiab\u00e1ltam, mik\u00f6zben f\u00f6lkaptam
\na piszkavasat, \u00e9s hadon\u00e1szni kezdtem vele az
\norra el\u0151tt. Nem tudom, mit mondhattam gyermeki
\nd\u00fch\u00f6mben, de att\u00f3l kezdve a t\u0171z tov\u00e1bb pisl\u00e1kolha-
\ntott \u00f6reg, kim\u00fal\u00f3f\u00e9lben lev\u0151 k\u00e1lyh\u00e1nkban, amelynek
\nr\u00e9seit folyton tapasztgattuk a k\u00f6zeli r\u00e9teken gy\u0171jt\u00f6tt
\nagyaggal.<\/p>\n
Any\u00e1m gyakran panaszkodott a t\u00f6bbieknek
\nmindarra, ami em\u00e9sztette: r\u00e1m, a gondokra, amelyeket
\nokoztam, iskolai lemarad\u00e1somra, \u00e9s arra, hogy
\n\u00e9jszaka bevizeltem. Ez \u00fajabb sz\u00e9gyen volt a v\u00e1llamon,
\nmert az eg\u00e9sz k\u00f6rny\u00e9k tudott r\u00f3la. A szeg\u00e9nyek
\nnem rejtik el sebeiket. Nincs er\u0151tartal\u00e9kuk,
\namellyel feldolgozhatn\u00e1k az \u0151ket teljesen kimer\u00edt\u0151
\nl\u00e9t neh\u00e9zs\u00e9geit.<\/p>\n
Ugyanakkor azt is any\u00e1mnak k\u00f6sz\u00f6nhetem,
\nhogy \u00e1ltal\u00e1nos iskolai tanulm\u00e1nyaim v\u00e9g\u00e9n z\u00e1r\u00f3vizsg\u00e1t
\ntehettem. Kevesen voltunk az iskol\u00e1ban, akiknek
\nnem kellett tand\u00edjat fizetn\u00fcnk, \u00e9s mi voltunk a leggyeng\u00e9bbek
\naz oszt\u00e1lyban. \u00cdgy azt\u00e1n az \u00e9v v\u00e9gi z\u00e1r\u00f3vizsga
\nsor\u00e1n az igazgat\u00f3 nem akarta v\u00e1llalni szerepeltet\u00e9sem
\nkock\u00e1zat\u00e1t. A b\u00e1ty\u00e1mat sem engedte
\nvizsg\u00e1zni, de annak idej\u00e9n any\u00e1m nem tiltakozott.<\/p>\n
Amikor azonban r\u00e1m ker\u00fclt a sor, nem akarta beadni
\na derek\u00e1t. Tudta, hogy nem vagyok ostoba, tudta,
\nhogy sok teher \u00e9s szenved\u00e9s nyomja a v\u00e1llam, \u00e9s
\nhogy t\u00fals\u00e1gosan a sz\u00edvemre veszem az elszenvedett
\nigazs\u00e1gtalans\u00e1gokat. Sz\u00e1munkra, akik k\u00f6ny\u00f6r\u00fcletet
\nkaptunk ugyan, de ami j\u00e1rt volna, azt soha, az igazs\u00e1gtalans\u00e1gok
\nhozz\u00e1tartoztak a mindennapokhoz.<\/p>\n
Any\u00e1m nem akarta m\u00e9g eggyel tet\u00e9zni \u0151ket. \u0150 \u00edratott
\nfel \u00e9s \u0151 vitt el a vizsg\u00e1ra.<\/p>\n
Csak ma tudom, mennyi felh\u00e1borod\u00e1s gy\u0171lhetett
\nbenne \u00f6ssze, \u00e9s micsoda b\u00e1tors\u00e1gra volt sz\u00fcks\u00e9ge
\nahhoz, hogy \u00edgy tudja v\u00e9deni a gyerekeit. Akkor
\nis v\u00e9dett, makacsul, sarokba szor\u00edtva, amikor a pl\u00e9b\u00e1nia
\nj\u00f3t\u00e9kony h\u00f6lgyeinek az az \u00f6tlet\u00fck t\u00e1madt,
\nhogy engem az Olt\u00e1r \u00c1rv\u00e1i8 nevezet\u0171 szervezetn\u00e9l
\nhelyezzenek el. Ez a terv, hogy tudniillik a nyomorban
\n\u00e9l\u0151 gyermekek a csal\u00e1db\u00f3l \u00e9s a k\u00f6rnyezetb\u0151l kiszak\u00edtva
\nnevelkedjenek f\u00f6l, egyr\u00e9szt \u00e9szszer\u0171, m\u00e1sr\u00e9szt
\nviszont v\u00e9gtelen\u00fcl megal\u00e1z\u00f3 gondolat volt
\nmind a gyermekek, mind sz\u00fcleik sz\u00e1m\u00e1ra.<\/p>\n
Ebben az emberi m\u00e9lt\u00f3s\u00e1got v\u00e9delmez\u0151 fell\u00e1ngol\u00e1s\u00e1ban,
\namely egy\u00e9bk\u00e9nt oly jellemz\u0151 volt any\u00e1mra,
\nhajthatatlannak mutatkozott. Ink\u00e1bb lemondott
\na pl\u00e9b\u00e1nia \u00e1ltal felk\u00edn\u00e1lt j\u00f3t\u00e9konykod\u00e1s \u00e1ld\u00e1sair\u00f3l.<\/p>\n
Pedig egy\u00e9bk\u00e9nt is a k\u00f6rnyezet\u00fcnkt\u0151l elk\u00fcl\u00f6n\u00edtve
\n\u00e9lt\u00fcnk. Mi voltunk a legszeg\u00e9nyebbek a telepen,
\ns nem valamif\u00e9le bar\u00e1ts\u00e1g, hanem az alamizsna kapcsolt
\nbenn\u00fcnket a t\u00f6bbiekhez.<\/p>\n
Ezzel nem voltunk egyed\u00fcl. Eml\u00e9kszem egy r\u00e9szeges
\nany\u00e1ra \u00e9s h\u00e1zass\u00e1gon k\u00edv\u00fcl sz\u00fcletett fi\u00e1ra:
\namikor est\u00e9nk\u00e9nt haza\u00e9rt, \u00e9s anyj\u00e1t rendszerint magatehetetlen
\n\u00e1llapotban, a k\u00f6v\u00f6n fekve tal\u00e1lta, neki
\nkellett \u00e1gyba vonszolnia \u00e9s lefektetnie. N\u00e9ha \u00e1tj\u00f6tt
\nhozz\u00e1nk, olyankor any\u00e1m asztalhoz \u00fcltette, \u00e9s megosztottuk
\nvele, amink volt: a kenyeret \u00e9s a levest.<\/p>\n
Azt\u00e1n ott volt a boszork\u00e1ny. Nem szerette,
\namikor a kuty\u00e1k ott ugattak az ablaka alatt. Mi,
\ngyerekek, vizeld\u00e9nek haszn\u00e1ltuk a h\u00e1za fal\u00e1t, \u0151 pedig
\nszitkokat sz\u00f3rt r\u00e1nk. Az\u00e9rt bosszantottuk, mert
\nszerett\u00fck. Sosem bosszantottuk volna R\u00e9tifet, a
\nhentest, vagy Cesbront, az asztalost. \u0150k a k\u00f6rny\u00e9k
\nhatalmass\u00e1gainak sz\u00e1m\u00edtottak, nem tartoztak a mi
\nvil\u00e1gunkhoz.<\/p>\n
Egy nap a boszork\u00e1nyt holtan tal\u00e1lt\u00e1k: \u00e9hen halt
\na visk\u00f3j\u00e1ban. K\u00e9t h\u00e9tig senki nem vette \u00e9szre. Aznap
\neste a mama s\u00edrt, mert arra gondolt, hogy ez vel\u00fcnk
\nis \u00e9pp\u00edgy megeshetett volna.<\/p>\n
\u201e\u00c9n is meghalhatn\u00e9k \u00edgy \u2013 kesergett. \u2013 Vajon
\n\u00e9szrevenn\u00e9-e b\u00e1rki is?\u201d
\nLehet, hogy t\u0151le tanultam meg k\u00fczdeni, m\u00e9ghozz\u00e1
\nm\u00e1r nem a megal\u00e1ztat\u00e1s miatti bossz\u00fav\u00e1gyb\u00f3l,
\nhanem az\u00e9rt, hogy felszabad\u00edtsam a kirekesztettek
\nn\u00e9p\u00e9t.<\/p>\n
Egyszer az egyik leger\u0151sebb fi\u00fa az iskol\u00e1ban \u2013
\nSich\u00e9nek h\u00edvt\u00e1k \u2013 iszony\u00fa d\u00fchvel t\u00e1madt egy n\u00e1la
\nsokkal gyeng\u00e9bb fi\u00fara. Odaszor\u00edtotta a v\u00e9c\u00e9 fal\u00e1hoz,
\n\u00e9s cs\u00e9pelte, r\u00fagta, ahol \u00e9rte. Mi \u00fct\u00f6tt bel\u00e9m? R\u00e1vetettem
\nmagam, \u00e9s \u00e9n is \u00fct\u00f6ttem-r\u00fagtam, az arc\u00e1ba
\nkarmoltam, m\u00edg csak a tan\u00edt\u00f3 \u00far er\u0151vel el nem vonszolt
\nonnan.<\/p>\n
Mi\u00e9rt is tettem? Semmi k\u00f6z\u00f6m nem volt ahhoz
\na ny\u00e1pic kis k\u00f6ly\u00f6kh\u00f6z, mi\u00e9rt akartam h\u00e1t megv\u00e9deni?
\nM\u00e9gis \u0151 maradt meg eml\u00e9kezetemben, nem pedig
\na r\u00e1m szabott b\u00fcntet\u00e9s. Hazak\u00fcldtek az iskol\u00e1b\u00f3l;
\nde mindarra, ami a vereked\u00e9s ut\u00e1n t\u00f6rt\u00e9nt, alig
\neml\u00e9kszem. Viszont \u00e1lland\u00f3an visszat\u00e9r\u0151 eml\u00e9k maradt
\na fi\u00facska, akit megvert a n\u00e1la sokkal er\u0151sebb Sich\u00e9.<\/p>\n
Azt hiszem, ez lett a kiindul\u00f3pontja annak a
\nk\u00fczdelemnek, amelyb\u0151l minden bizonnyal vesztesk\u00e9nt
\nker\u00fcl\u00f6k ki, de amelyet makacsul folytatni fogok
\nmindhal\u00e1lig.<\/p>\n
A kirekesztettek\u00e9rt k\u00fczd\u0151 harcoss\u00e1 v\u00e1lni az\u00e9rt nem
\nolyan egyszer\u0171, hiszen az ember nem egyk\u00f6nnyen
\nviszi v\u00e1s\u00e1rra a b\u0151r\u00e9t k\u00e9tes egy\u00e9nek\u00e9rt: egy r\u00e9szeges
\nany\u00e1\u00e9rt, egy boszork\u00e1ny\u00e9rt, vagy \u00e9pp egy ny\u00e1pic k\u00f6ly\u00f6k\u00e9rt.<\/p>\n
Fontos volt, hogy a vel\u00fck val\u00f3 tal\u00e1lkoz\u00e1sban
\nn\u00e9pnek l\u00e1ssam \u0151ket, \u00e9s hogy magamat is e n\u00e9p r\u00e9sz\u00e9nek
\ntartsam, hogy feln\u0151tt fejjel saj\u00e1t magamat l\u00e1ssam
\nezekben a v\u00e1rossz\u00e9li szem\u00e9ttelepeken \u00e9l\u0151 gyerekekben,
\nezekben a munkan\u00e9lk\u00fcli fiatalokban, akik
\ns\u00edrnak a d\u00fcht\u0151l. Sz\u00e1momra gyermekkorom nyomor\u00fas\u00e1ga
\nbenn\u00fck \u00e9l tov\u00e1bb, \u00e9s sorsuk a rongyosok
\n\u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1g\u00e1t hirdeti.<\/p>\n
De nek\u00fcnk hatalmunkban \u00e1ll, hogy v\u00e9get vess\u00fcnk
\nennek az \u00f6r\u00f6kk\u00e9val\u00f3s\u00e1gnak. Ez a nyomor holnapra
\nmegsz\u0171nik, ha seg\u00edt\u00fcnk ezeknek a fiataloknak,
\nhogy r\u00e1d\u00f6bbenjenek, egy n\u00e9phez tartoznak,
\nhogy a benn\u00fck \u00e9l\u0151 er\u0151szakot \u00e9rtelmes harcc\u00e1 v\u00e1ltoztass\u00e1k,
\nhogy felv\u00e9rtezz\u00e9k magukat szeretettel, rem\u00e9nnyel
\n\u00e9s tud\u00e1ssal, s mindezekkel sikerre vihess\u00e9k
\nharcukat a tudatlans\u00e1g, az \u00e9hez\u00e9s, az alamizsna \u00e9s a
\nkirekeszt\u00e9s ellen.<\/p>\n
Ez nem lehet egyszer\u0171en a korm\u00e1ny feladata: ez
\nolyan emberek \u00fcgye is kell hogy legyen, akik hajland\u00f3k
\negy\u00fctt menetelni a kirekesztettekkel, \u00e9let\u00fcket
\n\u00f6sszek\u00f6tni az \u00f6v\u00e9kkel, s\u0151t olykor arra is, hogy elhagyjanak
\nmindent, \u00e9s osztozzanak sorsukban.<\/p>\n
Joseph Wresinski<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Ha gyermekkorom legkor\u00e1bbi eml\u00e9kei k\u00f6z\u00f6tt kutatok, egy hossz\u00fa k\u00f3rtermet l\u00e1tok, \u00e9s any\u00e1mat, amint ott kiab\u00e1l a benn\u00fcnket fel\u00fcgyel\u0151 ap\u00e1c\u00e1val. Merthogy (…) Read more