A nyomorral szemben egyszerre van sz\u00fcks\u00e9g k\u00f6zels\u00e9gre \u00e9s t\u00e1vols\u00e1gtart\u00e1sra. K\u00f6zels\u00e9gre, hiszen a nyomorban \u00e9l\u0151k a mi k\u00f6z\u00f6s nevez\u0151ink, akik egybefognak benn\u00fcnket, akik igazolj\u00e1k l\u00e9tjogosults\u00e1gunkat. \u00c9s t\u00e1vols\u00e1gtart\u00e1sra abban az \u00e9rtelemben, hogy \u00e1lland\u00f3 szem\u00e9lyis\u00e9gfejl\u0151d\u00e9sre kell k\u00e9sztetni\u00fck benn\u00fcnket. A Mozgalom legnagyobb szerencs\u00e9j\u00e9re l\u00e9nyeg\u00e9t egyszerre jelentik a szenved\u0151 egyes emberek, \u00e9s egy \u00faton lev\u0151 n\u00e9p, amely benn\u00fcnket is el\u0151rehalad\u00e1sra k\u00f6telez.<\/p>\n
Szem\u00e9ly voltuk megakad\u00e1lyozza, hogy a n\u00e9p k\u00fczdelm\u00fcnk t\u00e1rgy\u00e1v\u00e1, vagyis \u00fcr\u00fcggy\u00e9, alibiv\u00e9 v\u00e1lhass\u00e9k sz\u00e1munkra. Ezzel arra k\u00f6teleznek benn\u00fcnket, hogy az \u0151 ritmusukat vegy\u00fck fel, hogy \u00e1tvegy\u00fck, magunk\u00e9v\u00e1 tegy\u00fck sz\u00edvver\u00e9s\u00fcket, rem\u00e9nys\u00e9g\u00fcket \u00e9s gondolkod\u00e1sm\u00f3djukat. N\u00e9p voltuk pedig arra k\u00f6telez minket, hogy \u00f6nmagunk maradjunk, f\u00e9rfiak \u00e9s n\u0151k, akikhez \u00edgy sz\u00f3lhatnak: \u201eCsin\u00e1lhatnak, amit akarnak, akkor sem fogj\u00e1k soha meg\u00e9rteni, hiszen nem \u00e9lt\u00e9k \u00e1t azt, amiben mi \u00e9l\u00fcnk.\u201d Ha nem mondhatn\u00e1k ezt nek\u00fcnk, nem lenn\u00e9nk arra k\u00f6telezve, hogy nekik adjuk a sz\u00f3t.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"