1959-ben t\u00f6rt\u00e9nt. M\u00e1r t\u00f6bb mint k\u00e9t \u00e9ve \u00e9ltem a Noisy-le-Grand-i barakkt\u00e1borban. Hal\u00e1losan f\u00e1radt voltam; szorong\u00e1ssal \u00e9s f\u00e9lelemben teltek az \u00e9jszak\u00e1im. A csal\u00e1dok dolgai rosszul alakultak. Iszony\u00fa hideg volt azon a t\u00e9len. Azokat a gyerekeket, akiknek nem tudott enni adni a csal\u00e1d, elvett\u00e9k a sz\u00fcleikt\u0151l. Legt\u00f6bbj\u00fck nem tudott iskol\u00e1ba j\u00e1rni, mert nem volt olyan oszt\u00e1ly, ami befogadta volna \u0151ket, sem cip\u0151j\u00fck, amiben elinduljanak.<\/p>\n
El\u00e9rkezett a ny\u00e1r. T\u00f6bb sz\u00e1z gyermeknek nem volt hova mennie, mert a sv\u00e1jci, belga vagy francia szoci\u00e1lis \u00fcd\u00fcl\u0151k\u00f6zpontokban nem tudt\u00e1k elhelyezni \u0151ket. Az \u00fajsz\u00fcl\u00f6ttek kisz\u00e1radtak \u00e9s k\u00f3rh\u00e1zba ker\u00fcltek.<\/p>\n
Alig \u00e9ltem, k\u00e9ts\u00e9gbe voltam esve ennyi nyomor\u00fas\u00e1g l\u00e1tt\u00e1n, \u00e9s mert nem volt semmim, amivel seg\u00edthettem volna. Sv\u00e1jci bar\u00e1taim felaj\u00e1nlott\u00e1k, hogy a befogadnak n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tre, hogy egy kicsit kiszabadulhassak ebb\u0151l a mindennapi pokolb\u00f3l, \u00e9s er\u0151re kapjak. Ut\u00e1na k\u00f6nnyebb sz\u00edvvel t\u00e9rhetn\u00e9k vissza a nyomor\u00fas\u00e1g vil\u00e1g\u00e1ba, \u00e9s \u00fajra tudn\u00e9k b\u00edzni a csal\u00e1dok j\u00f6v\u0151j\u00e9ben.<\/p>\n
Amikor ezt elmondtam a csal\u00e1doknak, voltak, akik \u00f6r\u00fcltek \u00e9s b\u00e1tor\u00edtottak: \u00ab\u00a0Nagyon kimer\u00fclt. Nem b\u00edrja ezt az \u00e9letet, ez t\u00fal kem\u00e9ny mag\u00e1nak.\u00a0\u00bb M\u00e1sok meg azt gondolt\u00e1k: \u00ab\u00a0Ez csak kifog\u00e1s, nem fog visszaj\u00f6nni\u00a0\u00bb. \u00c9s persze irigys\u00e9g is volt. \u00ab\u00a0Mi m\u00e1r h\u00e1rom \u00e9ve vagyunk itt, \u00e9s m\u00e9g a noisyi v\u00e1rosh\u00e1z\u00e1ig sem jutottunk el soha.\u00a0\u00bb<\/p>\n
\u00ab\u00a0Nyaral\u00e1s? A gyerekeimet nem fogadt\u00e1k a sv\u00e1jciak. Nem tudtuk kifizetni.\u00a0\u00bb<\/p>\n
Sz\u00f3val vegyes \u00e9rz\u00e9sekkel fogadt\u00e1k. Azon az 1959-es ny\u00e1ron r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a nyaral\u00e1s a gazdagok kiv\u00e1lts\u00e1ga. Voltak, akik meg is mondt\u00e1k nekem: \u00ab\u00a0J\u00f3 mag\u00e1nak, hogy Sv\u00e1jcba mehet\u00a0\u00bb. M\u00e1sokon \u00e9reztem, hogy ezt gondolj\u00e1k: \u00ab\u00a0J\u00f3t fog mag\u00e1nak tenni, nem lesz olyan d\u00fch\u00f6s\u00a0\u00bb.<\/p>\n
J\u00falius 12-\u00e9n elindultam a t\u00e1borb\u00f3l a lyoni p\u00e1lyaudvarra. De egyszer\u0171en nem tudtam megtenni, hogy felsz\u00e1lljak a vonatra. Sarkon fordultam, \u00e9s m\u00e9g aznap este visszat\u00e9rtem a nyomornegyedbe.<\/p>\n
K\u00e9ptelen voltam r\u00e1, hogy nyaralni menjek, mik\u00f6zben a t\u00e1borban hagyok 252 csal\u00e1dot \u00e9s az 1200 gyermekb\u0151l t\u00f6bb mint ezret, akik ezt soha nem tehetik meg.<\/p>\n
1959 nyar\u00e1n, \u00fcres k\u00e9zzel \u00e9s \u00f6nk\u00e9ntesek n\u00e9lk\u00fcl, akik b\u00e1tor\u00edtottak volna, megfogadtam, hogy olyan \u00fcd\u00fcl\u0151ket fogok l\u00e9trehozni, ahol a csal\u00e1dokat sz\u00edvesen l\u00e1tj\u00e1k, \u00e9s ahol \u0151k maguk is sz\u00edvesen l\u00e1tnak m\u00e1s csal\u00e1dokat. (…)<\/p>\n
A csal\u00e1doknak sz\u00fcks\u00e9g\u00fck volt egy helyre, ahov\u00e1 visszah\u00faz\u00f3dhattak, a b\u00e9ke mened\u00e9k\u00e9re, ahol \u00fajra er\u0151re kaphatnak, ahol \u00fajj\u00e1teremthetik a h\u00e1zast\u00e1rsak \u00e9s a gyermekek k\u00f6z\u00f6tti szeretetet, a szomsz\u00e9dok k\u00f6z\u00f6tti j\u00f3 viszonyt. Egy helyre, amely \u00e1lland\u00f3an nyitva \u00e1ll, k\u00e9szen arra, hogy az \u00e9v b\u00e1rmely szak\u00e1ban fogadjon egy vagy k\u00e9t olyan csal\u00e1dot, amely \u00e9ppen nagy neh\u00e9zs\u00e9gekkel k\u00fczd, \u00e9s lassan rem\u00e9nytelens\u00e9gbe s\u00fcllyed. Ezek voltak a terveim 1959 nyar\u00e1n.<\/p>\n
***<\/p>\n
1966-ban megv\u00e1s\u00e1roltunk egy h\u00e1zat a Cossoneau utc\u00e1ban, Noisy-le-Grand-ban, a k\u00f6vetkez\u0151 \u00e9vben pedig megkaptuk a La Crausa-t Treyvaux-ban, Sv\u00e1jcban. 1973-ban siker\u00fclt megv\u00e1s\u00e1rolnunk egy gazdas\u00e1got a hollandiai Wijhe-ben, 1978-ban pedig La Bise-t a francia Jur\u00e1ban, Arbois-ban. V\u00e9g\u00fcl 1980-ban megkaptuk Brendamot Sk\u00f3ci\u00e1ban.<\/p>\n
\u00cdgy az \u00f6nk\u00e9ntesek b\u00e1tor ki\u00e1ll\u00e1s\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en Eur\u00f3pa legszeg\u00e9nyebb csal\u00e1djai is szert tettek olyan helyekre, ahova nyaralni mehettek, ahol \u0151k<\/em> nyaralhattak. V\u00e9gre \u00e9lvezhett\u00e9k a naps\u00fct\u00e9st \u00e9s a term\u00e9szetet, v\u00e9gre b\u00e9k\u00e9re, nevet\u00e9sre \u00e9s \u00f6r\u00f6mre lelhettek. V\u00e9gre nem k\u00f6t\u00f6tte \u00f6r\u00f6k\u00f6sen g\u00fazsba \u0151ket nyomor\u00fas\u00e1gos sorsuk, nem kellett t\u00f6bb\u00e9 a mindennapok rabjak\u00e9nt, kil\u00e1t\u00e1stalanul, csak a lak\u00f3telepek sz\u00fcrke falai, saj\u00e1t f\u00e1jdalmuk \u00e9s a szomsz\u00e9dok gy\u00f6trelmei k\u00f6z\u00e9 szor\u00edtva \u00e9lni\u00fck; n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tre kit\u00f6rhettek a zs\u00fafolts\u00e1g, inger\u00fclts\u00e9g \u00e9s hangos veszeked\u00e9sek vil\u00e1g\u00e1b\u00f3l. V\u00e9gre szerethett\u00e9k \u00e9s \u00e9rt\u00e9kelhett\u00e9k egym\u00e1st, b\u00e9k\u00e9ben besz\u00e9lgethettek egym\u00e1ssal, tervezhettek, \u00fajra \u00f6nmaguk lehettek \u00e9s bar\u00e1tkozhattak.<\/p>\n De b\u00e1r egy \u00e9vtized eltelt\u00e9vel v\u00e9gre megny\u00edltak az els\u0151 nyaral\u00f3k, semmi nem old\u00f3dott meg. Mert az \u00e9rzelmi \u00e9s szellemi felt\u00f6lt\u0151d\u00e9s, a naps\u00fct\u00e9s \u00f6r\u00f6me, a napf\u00fcrd\u0151z\u00e9s \u00e9s mindezek egym\u00e1ssal val\u00f3 megoszt\u00e1sa, a term\u00e9szet \u00fajrafelfedez\u00e9se \u00e9s szeretete az \u00f6kol\u00f3gusok \u00e9s az igazi turist\u00e1k vil\u00e1g\u00e1hoz tartozik, nem pedig a szeg\u00e9ny emberek\u00e9hez.<\/p>\n Legyen a term\u00e9szet mindenki\u00e9, legyenek a hegyek \u00e9s a tenger mindenki\u00e9 \u2013 ez volt az emberi jogok v\u00e9delmez\u0151inek \u00e1lma. De nem volt a k\u00f6zigazgat\u00e1s \u00e1lma sem Nagy-Britanni\u00e1ban, sem Hollandi\u00e1ban, sem Franciaorsz\u00e1gban, sem Sv\u00e1jcban.<\/p>\n \u00cdgy azt\u00e1n ezeket az \u00fcd\u00fcl\u0151knek az \u00fcgy\u00e9t, b\u00e1r benn\u00fck sok-sok bar\u00e1ts\u00e1g sz\u00f6v\u0151dhetne, a hat\u00f3s\u00e1gok sem t\u00e1mogatj\u00e1k: az a gyermeki jog, hogy ismerets\u00e9get lehessen k\u00f6tni a f\u00e1kkal, a juhokkal, a tehenekkel, hogy lehet\u0151s\u00e9g ny\u00edljon m\u00e1s, \u00faj horizontok felfedez\u00e9s\u00e9re, a nyomorban \u00e9l\u0151 gyerekek sz\u00e1m\u00e1ra egyszer\u0171en nem l\u00e9tezik. (…)<\/p>\n Ez t\u00e9ny. A legszeg\u00e9nyebb csal\u00e1dok jog\u00e1t a pihen\u00e9sre, a k\u00f6rnyezetv\u00e1ltoz\u00e1sra, a szabads\u00e1g \u00e9s a meg\u00fajul\u00e1s idej\u00e9re 1984-ben, 25 \u00e9vnyi k\u00fczdelem \u00e9s harc ut\u00e1n sem ismerik el.<\/p>\n \u00dagy t\u0171nik, t\u00fals\u00e1gosan neh\u00e9z id\u0151k j\u00e1rnak ma ahhoz, hogy a nyaral\u00e1sukkal foglalkozzunk; ahhoz, hogy felaj\u00e1nljuk ezt a legink\u00e1bb megf\u00e1radt \u00e9s b\u00e1ntalmazott csal\u00e1dok sz\u00fcleinek \u00e9s gyermekeinek; ahhoz, hogy lehet\u0151v\u00e9 tegy\u00fck sz\u00e1mukra, hogy azt gondolhass\u00e1k: \u0151k is emberek, olyan l\u00e9nyek, akiknek joguk van gondolkodni, nevetni, j\u00e1tszani, csod\u00e1lkozni, egysz\u00f3val embernek lenni.<\/p>\n Haz\u00e1nkban a csal\u00e1dok t\u00f6bbs\u00e9ge megengedheti mag\u00e1nak, hogy legal\u00e1bb egy-k\u00e9t h\u00e9tre szabads\u00e1gra menjen, \u00e9s kiszabaduljon a folytonos gondokkal teli mindennapokb\u00f3l. De vannak, akik od\u00e1ig mennek, hogy kijelents\u00e9k: a munkan\u00e9lk\u00fcliek eg\u00e9sz \u00e9vben szabads\u00e1gon vannak, \u00edgy azt\u00e1n m\u00e9lt\u00e1nytalan volna, ha m\u00e9g a pihen\u00e9s \u00e9s az \u00f6r\u00f6m napjait is m\u00e1s fizetn\u00e9 helyett\u00fck. \u201eHa f\u00e1radtak, h\u00e1t a semmittev\u00e9sbe f\u00e1radtak bele.\u201d Mi ez? Felsz\u00edness\u00e9g? Ir\u00f3nia? A munka n\u00e9lk\u00fcl maradt munk\u00e1s vajon nem f\u00e1radt, nem cs\u00fcggedt, nem k\u00e9ts\u00e9gbeesett \u2013 ink\u00e1bb, mint b\u00e1rki m\u00e1s?<\/p>\n A vak\u00e1ci\u00f3z\u00e1shoz val\u00f3 jog az emberi l\u00e9thez val\u00f3 jog. Ne z\u00e1rj\u00e1k le ezt a dokumentumot an\u00e9lk\u00fcl, hogy megfogadn\u00e1k: harcolni fognak az\u00e9rt, hogy minden csal\u00e1d valamennyi tagja \u2013 legyenek b\u00e1r gazdagok vagy szeg\u00e9nyek \u2013 maga m\u00f6g\u00f6tt hagyhassa n\u00e9h\u00e1ny h\u00e9tre a h\u00e9tk\u00f6znapokat, \u00e9s v\u00e9gre igaz\u00e1n embernek \u00e9rezhesse mag\u00e1t.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":" 1959-ben t\u00f6rt\u00e9nt. M\u00e1r t\u00f6bb mint k\u00e9t \u00e9ve \u00e9ltem a Noisy-le-Grand-i barakkt\u00e1borban. Hal\u00e1losan f\u00e1radt voltam; szorong\u00e1ssal \u00e9s f\u00e9lelemben teltek az \u00e9jszak\u00e1im. (…) Read more