Bar\u00e1taim,<\/p>\n
Harminc \u00e9vvel ezel\u0151tt tal\u00e1ltam r\u00e1 a Noisy-le-Grand-i t\u00e1borra. 252 csal\u00e1d volt ott akkor elhelyezve. Olyan elhagyatotts\u00e1gban, nyomor\u00fas\u00e1gban, bez\u00e1rts\u00e1gban \u00e9ltek, hogy amikor Genevi\u00e8ve de Gaulle ell\u00e1togatott hozz\u00e1juk, azonnal Ravensbr\u00fcck jutott az esz\u00e9be.
\nMegd\u00f6bbent\u0151 volt sz\u00e1momra, ahogyan a csal\u00e1dok ellen\u00e1lltak a r\u00e1juk k\u00e9nyszer\u00edtett k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyeknek. Ezernyi tr\u00fckkel pr\u00f3b\u00e1lkoztak, hogy lek\u00fczdj\u00e9k a legk\u00fcl\u00f6nf\u00e9l\u00e9bb kudarcokat \u00e9s s\u00e9rt\u00e9seket \u2013 de sikertelen\u00fcl. \u00cdgy j\u00f6ttem r\u00e1, hogy a nyomor olyan r\u00e1kos daganat, amelyet a csal\u00e1dok b\u00e1tors\u00e1guk \u00e9s er\u0151fesz\u00edt\u00e9seik ellen\u00e9re sem tudtak legy\u0151zni.<\/p>\n
Mert bizony hi\u00e1ba k\u00fczd\u00f6ttek az ellen, hogy gyermekeiket m\u00e1sk\u00e9nt kezelj\u00e9k, mint a t\u00f6bbieket. Ahogyan hi\u00e1baval\u00f3ak volt a f\u00e9rfiak er\u0151fesz\u00edt\u00e9sei is, hogy munk\u00e1t tal\u00e1ljanak. Elsz\u00e1nts\u00e1guk \u00e9s tal\u00e1l\u00e9konys\u00e1guk ellen\u00e9re a csal\u00e1dok nem tudt\u00e1k lek\u00fczdeni p\u00e9nz\u00fcgyi neh\u00e9zs\u00e9geiket. K\u00e9ts\u00e9gbeesetten pr\u00f3b\u00e1ltak rem\u00e9nyt adni a fiataloknak, \u00e9s szeretetet \u00fcltetni a gyermekek sz\u00edv\u00e9be. De minden \u00f6sszeesk\u00fcd\u00f6tt, hogy ne merjenek b\u00edzni a j\u00f6v\u0151j\u00fckben.
\nEz gy\u00f6t\u00f6rte a sz\u00edvemet az els\u0151 pillanatt\u00f3l kezdve, hogy bel\u00e9ptem a telep\u00fckre, ahova a p\u00fcsp\u00f6k\u00f6m k\u00fcld\u00f6tt n\u00e9h\u00e1ny h\u00f3napra.
\nMa, 30 \u00e9v eltelt\u00e9vel azon t\u0171n\u0151d\u00f6m: “Mi\u00e9rt is maradtam ezekkel a csal\u00e1dokkal, minden f\u00e9lre\u00e9rt\u00e9s \u00e9s megal\u00e1ztat\u00e1s ellen\u00e9re, amelyekben mindv\u00e9gig osztoztam vel\u00fck?”<\/p>\n
Eleinte a gyerekek tartottak vissza; \u0151k \u00e9rtett\u00e9k meg velem, hogy a nyomor\u00fas\u00e1g megsz\u00fcntet\u00e9s\u00e9hez kezekre, sz\u00edvekre \u00e9s \u00e9rtelemre van sz\u00fcks\u00e9g.<\/p>\n
Nono, aki, amikor adtam neki egy darab csokol\u00e1d\u00e9t, azonnal megfelezte a kish\u00fag\u00e1val. Ma fav\u00e1g\u00f3. Val\u00f3sz\u00edn\u0171leg nem tudja, hogy \u0151 tan\u00edtott meg arra: a szeretet azt jelenti, hogy a m\u00e1sikat jobban kell szeretni, mint \u00f6nmagunkat. Az \u00e9hs\u00e9g, a hideg \u00e9s a f\u00e9lelem ellen\u00e9re is.
\nAzt\u00e1n G\u00e9rard, aki f\u00e9lelm\u00e9ben ki\u00e1ltozott az \u00e1ram n\u00e9lk\u00fcli s\u00f6t\u00e9ts\u00e9gben, engem viszont a f\u00e9nyre hozott. Hozz\u00e1seg\u00edtett, hogy felfedezzem: az igazs\u00e1goss\u00e1gnak eg\u00e9szen el kell t\u00f6ltenie a sz\u00edv\u00fcnket. \u00c9s Jacques, egy t\u00edz\u00e9ves fi\u00fa, akinek a kecsk\u00e9je \u00e9pp akkoriban pusztult el. A vil\u00e1g valamennyi \u00e9hez\u0151 gyermek\u00e9t l\u00e1ttam benne. Visszaeml\u00e9keztem arra a kecsk\u00e9re, amelyet n\u00e9gy\u00e9ves koromban minden nap elvittem a Brault utca alj\u00e1n l\u00e9v\u0151 r\u00e9tre, hogy a kish\u00fagom tejhez jusson. Ha egy gyerek azzal \u00e1ll el\u00e9d: “Elpusztult a kecsk\u00e9m, nem lesz t\u00f6bb tej\u00fcnk”, mi m\u00e1st tehetn\u00e9l, mint hogy ker\u00edtesz neki egy m\u00e1sikat?
\n“Szeretn\u00e9k heged\u00fclni” \u2013 mondta egy nap Marcel. Teh\u00e1t heged\u0171t kellett szereznem, azt\u00e1n megk\u00e9rni a bar\u00e1taimat, hogy \u00f3r\u00e1kat adjanak neki. Nem tehettem m\u00e1st, hiszen sz\u00e1momra Marcel hangj\u00e1n a legszeg\u00e9nyebbek k\u00e9rt\u00e9k, hadd szerethess\u00e9k \u0151k is azt, amit mi. Mathilde im\u00e1dott t\u00e1ncolni. Minden szerd\u00e1n t\u00e1nc\u00f3r\u00e1kra vittem P\u00e1rizsba, a Trocadero mell\u00e9. Jocelyne modell akart lenni, ez\u00e9rt munk\u00e1t szereztem neki Jacques Griffn\u00e9l a Royal utc\u00e1ban. Jacques biciklit akart, Nathalie fest\u0151\u00e1llv\u00e1nyt, hozz\u00e1 fest\u00e9ket, valaki m\u00e1s kar\u00f3r\u00e1t, a legt\u00f6bbj\u00fck kenyeret, egy kis p\u00e9nzt, a l\u00e1nyok csinos, vir\u00e1gmint\u00e1s \u00faj ruh\u00e1t…<\/p>\n
\u00c9jszak\u00e1nk\u00e9nt ezzel \u00e1lmodtam. Eszembe jutott a gyerek, aki voltam, aki annyi mindenr\u0151l lemaradt, de aki az \u00e9desanyj\u00e1nak k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en iskol\u00e1ba j\u00e1rhatott. Azt akartam, hogy ezek a gyerekek is mindny\u00e1jan j\u00e1rhassanak iskol\u00e1ba, tanulhassanak, ez\u00e9rt azt\u00e1n vel\u00fck maradtam. Vadonat\u00faj k\u00f6nyveket vettem \u00e9s hittant tan\u00edtottam nekik egy barakkban, melyet el\u0151z\u0151leg \u00e9n \u00faj\u00edtottam fel, \u00e9s a falait sv\u00e9dek d\u00edsz\u00edtett\u00e9k az Evang\u00e9liumb\u00f3l vett p\u00e9ldabesz\u00e9dekkel.
\nM\u00edg n\u00e9h\u00e1nyan meg\u00e9rtettek, sokan \u00e9rtetlen\u00fcl \u00e1lltak azel\u0151tt, amit teszek. De a sorsomat mind feln\u0151tt f\u00e9rfik\u00e9nt, mind papk\u00e9nt azok a gyerekek d\u00f6nt\u00f6tt\u00e9k el, akik seg\u00edts\u00e9get k\u00e9rtek, \u00e9s olyan dolgokat v\u00e1rtak t\u0151lem, amelyekre soha nem gondoltam volna.
\nAmikor a gyerekek arca \u00f6r\u00f6mt\u0151l sug\u00e1rzott, nekem az jelentette a boldogs\u00e1got, hogy a sz\u00fcl\u0151ket nyugodtnak l\u00e1tom. \u00c9reztem, ahogy a telepet lassan \u00e1tsz\u00f6vi a b\u00e9ke l\u00e9gk\u00f6re. Ugyanezt a boldogs\u00e1got \u00e9lem \u00e1t 30 \u00e9ve, valah\u00e1nyszor a nyomor\u00fas\u00e1g elt\u0171nik, hogy a hely\u00e9t b\u00e9ke \u00e9s \u00f6r\u00f6m vegye \u00e1t Bangkokban, Londonban, New Yorkban, Marseille-ben, Banguiban vagy Port-au-Prince-ben.<\/p>\n
A m\u00faltban sokan mondt\u00e1k nekem: “Az a legfontosabb, hogy j\u00f3 modorra tan\u00edtsuk \u0151ket. Soha nem lesznek boldogok ezekkel a sz\u00fcl\u0151kkel. Jobb volna kivenni \u0151ket a csal\u00e1djukb\u00f3l.\u2019\u2019 De \u00e9n akkor is tudtam \u00e9s most is tudom, hogy ezek a sz\u00fcl\u0151k sem m\u00e9ltatlanok, hogy \u0151k is v\u00e1llalni akarj\u00e1k gyermekeik felel\u0151ss\u00e9g\u00e9t. Ez\u00e9rt v\u00e9dem \u0151ket, ez\u00e9rt igyekszem meg\u00e9rtetni a helyi hat\u00f3s\u00e1gokkal, a rend\u0151rs\u00e9ggel, az orsz\u00e1gos \u00e9s nemzetk\u00f6zi szervezetekkel, az egyh\u00e1zakkal, mindenkivel, hogy micsoda b\u00e1tors\u00e1g van benn\u00fck, \u00e9s micsoda lelkier\u0151vel viselik szenved\u00e9seiket.<\/p>\n
Term\u00e9szetesen ez alatt a harminc \u00e9v alatt sz\u00e1mtalan neh\u00e9zs\u00e9gbe \u00fctk\u00f6ztem, amikor megpr\u00f3b\u00e1ltam az emberek sz\u00edv\u00e9nek szegezni az igazs\u00e1got. A csal\u00e1dok sokat seg\u00edtettek ebben. \u0150k, akik Madame Thommeret-hez hasonl\u00f3an folyton azt mondogatt\u00e1k nekem: “\u00d6n visszaadta a becs\u00fclet\u00fcnket!\u2018\u2019<\/p>\n
\u00d6nk\u00e9ntesek csatlakoztak hozz\u00e1m, akiket ugyanez az eszme f\u0171t\u00f6tt. \u00c9s ti, bar\u00e1taim, ti magatok tett\u00e9tek magatokat annak biztos\u00edt\u00e9k\u00e1v\u00e1, hogy a tegnapi harc a holnap harca lesz. R\u00e1j\u00f6ttetek, hogy a nagy kaland, amelyben r\u00e9szt vesz\u00fcnk, a szeg\u00e9nyek jogainak elismertet\u00e9s\u00e9\u00e9rt indult. Soha t\u00f6bb\u00e9 nem n\u00e9zhetnek megvet\u00e9ssel a legszeg\u00e9nyebb csal\u00e1dokra, soha t\u00f6bb\u00e9 nem tehetik meg, hogy koldusk\u00e9nt kezelj\u00e9k \u0151ket. El fogjuk \u00e9rni, val\u00f3sz\u00edn\u0171leg most el\u0151sz\u00f6r, hogy az ap\u00e1k \u00e9s any\u00e1k visszanyerj\u00e9k \u00f6nbizalmukat, \u00f6sszefogjanak, \u00e9s m\u00e9lt\u00f3 \u00e9letet \u00e9p\u00edtsenek gyermekeiknek. R\u00f6viden, mindannyiunknak, gazdagoknak \u00e9s szeg\u00e9nyeknek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en a szeg\u00e9nys\u00e9g elleni k\u00fczdelem a becs\u00fclet\u00e9rt folytatott k\u00fczdelemm\u00e9 v\u00e1lt.<\/p>\n
Bar\u00e1taim, harminc \u00e9v alatt oly sok kar\u00e1csonyt \u00e9lt\u00fcnk meg, a legszebb kar\u00e1csonyokat a vil\u00e1gon! Legy\u0151zt\u00fck a k\u00e9ts\u00e9gbees\u00e9st \u00e9s a b\u00e1natot. Mostant\u00f3l kezdve az emberek, b\u00e1rmilyen k\u00f6r\u00fclm\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt \u00e9ljenek is, megnyitj\u00e1k sz\u00edv\u00fcket az igazs\u00e1goss\u00e1g el\u0151tt. Megny\u00edlt az \u00fat, hadd induljanak h\u00e1t el rajta m\u00e1sok is, hogy a j\u00f6v\u0151ben a m\u00e9lyszeg\u00e9nys\u00e9g ne legyen m\u00e1s, mint rossz eml\u00e9k.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Bar\u00e1taim, Harminc \u00e9vvel ezel\u0151tt tal\u00e1ltam r\u00e1 a Noisy-le-Grand-i t\u00e1borra. 252 csal\u00e1d volt ott akkor elhelyezve. Olyan elhagyatotts\u00e1gban, nyomor\u00fas\u00e1gban, bez\u00e1rts\u00e1gban \u00e9ltek, (…) Read more