Gyermekkoromban, n\u00e9gy \u00e9s tizenh\u00e1rom \u00e9ves korom k\u00f6z\u00f6tt minden d\u00e9lben, iskola ut\u00e1n bet\u00e9rtem a J\u00f3 P\u00e1sztorba, ahol levest, keny\u00e9rt, z\u00f6lds\u00e9get, s\u0151t n\u00e9ha h\u00fast is kaptam. Az ap\u00e1c\u00e1k adt\u00e1k az\u00e9rt, mert ministr\u00e1ltam a mis\u00e9ken.<\/p>\n
A k\u00f6rny\u00e9kbeli gyerekek \u00fagy h\u00edvtak id\u0151nk\u00e9nt\u00a0: a “j\u00f3 n\u0151v\u00e9rek” leveses gyereke, \u00e9n pedig mindig nekik ugrottam, amikor azzal v\u00e1dolt\u00e1k any\u00e1mat, hogy nem tud f\u0151zni.<\/p>\n
Egy r\u00e9gi kov\u00e1csm\u0171helyben laktunk, amelyet feny\u0151deszk\u00e1k osztottak szob\u00e1kra. T\u00e9len h\u00e1rom \u00f3r\u00e1t\u00f3l, ny\u00e1ron este hat-h\u00e9t \u00f3r\u00e1t\u00f3l m\u00e1r semmi f\u00e9ny sem jutott be a konyh\u00e1ba.<\/p>\n
Ez egy nyomornegyedben volt, ott laktunk, \u00e9s az emberek nem mertek bej\u00f6nni hozz\u00e1nk, csak olyankor, amikor cip\u0151t \u00e9s ruh\u00e1t hoztak. Any\u00e1m mindig gyorsan megk\u00f6sz\u00f6nte, m\u00e9g akkor is, ha nem volt r\u00e1 sz\u00fcks\u00e9g\u00fcnk.<\/p>\n
Azonban \u00e9letemnek ebben az szakasz\u00e1ban, amikor ilyen rettenetes nyomorban \u00e9lt\u00fcnk, minden \u00e9vben volt egy id\u0151szak, amikor igaz\u00e1n boldogok voltunk. Kar\u00e1csony t\u00e1j\u00e1n. Nem tudom, hogy a csal\u00e1dban ki k\u00e9sz\u00edtette az els\u0151 betlehemet. De a betlehem\u00fcnk az \u00e9vek folyam\u00e1n valahogyan a k\u00f6rny\u00e9k \u00f6sszes gyerek\u00e9nek, s\u0151t a sz\u00fcleiknek is gy\u0171jt\u0151pontj\u00e1v\u00e1 v\u00e1lt. Minden \u00e9vben \u00faj szerepl\u0151ket tett\u00fcnk hozz\u00e1, \u00edgy egyre nagyobb \u00e9s nagyobb lett. Hab\u00e1r a mi csal\u00e1dunk volt a legszeg\u00e9nyebb, m\u00e9gis volt valamink, amivel mindenkit meg\u00f6rvendeztethett\u00fcnk a k\u00f6rny\u00e9ken, \u00e9s ez a J\u00f3isten volt.<\/p>\n
Kar\u00e1csony t\u00e1j\u00e1n a betlehemet az \u00fagynevezett “kisszob\u00e1ban” helyezt\u00fck el. Ez egy szer\u00e9ny od\u00fa volt, ahol \u00e1ltal\u00e1ban aludni szoktunk, egyetlen ablaka az utc\u00e1ra ny\u00edlt, \u00edgy a betlehemet a j\u00e1r\u00f3kel\u0151k is j\u00f3l l\u00e1thatt\u00e1k. Ennek k\u00f6sz\u00f6nhet\u0151en n\u0151tt\u00fcnk a k\u00f6rny\u00e9kbeliek szem\u00e9ben, mi pedig b\u00fcszk\u00e9k voltunk r\u00e1, hiszen hozz\u00e1j\u00e1rulhattunk, hogy a gyerekek boldogok legyenek, ak\u00e1r gazdagok, ak\u00e1r szeg\u00e9nyek. Mi\u00e9rt jutott eszembe ez a betlehem abb\u00f3l az id\u0151szakb\u00f3l, amikor ingyenkonyh\u00e1k, \u00e9lelmiszerbankok tet\u00e9zt\u00e9k a munkan\u00e9lk\u00fclis\u00e9get?<\/p>\n
Az\u00e9rt, mert hiszek abban, hogy a gyerekek – minden sz\u00e9gyen\u00e9rzet n\u00e9lk\u00fcl – tudnak \u00f6r\u00f6met okozni? Mert eml\u00e9keztethetnek benn\u00fcnket, feln\u0151tteket, akik oly \u00fcgyetlen\u00fcl pr\u00f3b\u00e1lunk b\u00e9k\u00e9t \u00e9s igazs\u00e1goss\u00e1got teremteni, hogy nem a dolgok orvosolj\u00e1k a szerencs\u00e9tlens\u00e9get, nem is a javak megoszt\u00e1sa, hanem hogy az igazs\u00e1goss\u00e1got olyan emberek \u00e9p\u00edtik, akiknek \u0151szintes\u00e9g\u00e9ben nem lehet k\u00e9telkedni? A gyerekek rendelkeznek ezzel az \u0151szintes\u00e9ggel. Ez\u00e9rt nem leck\u00e9t adnak, hanem p\u00e9ld\u00e1t mutatnak nek\u00fcnk kar\u00e1csony t\u00e1j\u00e1n.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Gyermekkoromban, n\u00e9gy \u00e9s tizenh\u00e1rom \u00e9ves korom k\u00f6z\u00f6tt minden d\u00e9lben, iskola ut\u00e1n bet\u00e9rtem a J\u00f3 P\u00e1sztorba, ahol levest, keny\u00e9rt, z\u00f6lds\u00e9get, s\u0151t (…) Read more