Amikor papp\u00e1 szenteltek, megk\u00e9rdezt\u00e9k t\u0151lem: “Melyik az az evang\u00e9liumi szakasz, amely az \u00e9letedet vez\u00e9rli?” Azonnal r\u00e1v\u00e1gtam: “Evezz a ny\u00edlt v\u00edzre, \u00e9s vesd ki h\u00e1l\u00f3dat”. Ez inspir\u00e1lta paps\u00e1gom els\u0151 \u00e9veit: kiny\u00falni m\u00e1sok fel\u00e9, tal\u00e1lkozni m\u00e1sokkal. \u00c9s min\u00e9l szeg\u00e9nyebbek voltak, ann\u00e1l ink\u00e1bb akartam tal\u00e1lkozni vel\u00fck, ann\u00e1l ink\u00e1bb akartam egybefonni az \u00e9letemet az \u00f6v\u00e9kkel.<\/p>\n
De r\u00e1j\u00f6ttem, hogy a val\u00f3s\u00e1gban ehhez nem igaz\u00e1n kell a sz\u00f3 teljes \u00e9rtelm\u00e9ben szolg\u00e1nak lennem, azaz olyannak, aki mindenben a gazd\u00e1ja parancs\u00e1t\u00f3l f\u00fcgg. K\u00f6vetkez\u00e9sk\u00e9ppen, csak az\u00e9rt, mert ott voltam a szeg\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt, \u00e9s ugyan\u00fagy szenvedtem a hidegt\u0151l, mint \u0151k, valamint ugyan\u00fagy h\u00edj\u00e1n voltam a keny\u00e9rnek, mint \u0151k, ez nem jelentette azt, hogy val\u00f3ban szolg\u00e1ja vagyok ennek a nyomorult n\u00e9pnek, amelynek k\u00f6r\u00e9ben \u00e9lek. Megvoltak a v\u00e9dekez\u00e9si lehet\u0151s\u00e9geim. Megvolt a szem\u00e9lyis\u00e9gem is. Megvolt az, amit a szemin\u00e1riumban elsaj\u00e1t\u00edtottam, \u00e9s egy eg\u00e9sz egyh\u00e1z \u00e1llt m\u00f6g\u00f6ttem. Elfogyhatott a kenyerem a nyomornegyedben, de tudtam, hogy abban a pillanatban, amikor akarom… ott van m\u00f6g\u00f6ttem az eg\u00e9sz egyh\u00e1z, \u00e9s alapvet\u0151en ebben volt az er\u0151m.<\/p>\n
Szolg\u00e1nak lenni nem olyan k\u00f6nny\u0171, mint gondoln\u00e1d. Mert mindig rendelkezel valami tartal\u00e9kkal, \u00e9s biztosan lapul n\u00e9h\u00e1ny keksz a zsebedben.<\/p>\n
Alapvet\u0151en a papi \u00e9letemben, az emberek \u00e9s a szeg\u00e9nyek k\u00f6z\u00f6tt t\u00f6lt\u00f6tt \u00e9letemben fedeztem fel, hogy egyik\u00fcknek sem lehetek igaz\u00e1n a szolg\u00e1ja, ha nem vagyok szolg\u00e1ja mindenekel\u0151tt azoknak, akik csatlakoztak hozz\u00e1m, akik elfogadt\u00e1k, hogy elhagyj\u00e1k addigi \u00e9lethelyzet\u00fcket, hogy \u00f6nk\u00e9ntesek legyenek az ATD Negyedik Vil\u00e1g Mozgalomban, akik a t\u00e1rsaimm\u00e1 v\u00e1ltak. Az a nap, amikor erre r\u00e1j\u00f6ttem, el sem tudj\u00e1tok k\u00e9pzelni, micsoda felszabadul\u00e1st jelentett sz\u00e1momra.<\/p>\n
Mert amikor \u00e9n magam is a nyomorban \u00e9l\u0151k k\u00f6z\u00f6tt dolgoztam, azt gondoltam, b\u00e1r kimondani nem mertem volna: “Micsoda nagyszer\u0171 ember vagyok, igaz\u00e1n rendes vagyok, milyen remek dolgokat tudok tenni!”<\/p>\n
Rendk\u00edv\u00fcli felszabadul\u00e1s volt az a nap, amikor felfedeztem, hogy nem a szeg\u00e9nyek tan\u00edthatnak meg arra, mit jelent szolg\u00e1nak lenni, hanem azok, akiknek fel kell k\u00e9sz\u00fclni\u00fck, meg kell \u00e9rni\u00fck \u00e9s k\u00e9pezni\u00fck kell magukat arra, hogy a nyomor sz\u00edv\u00e9ben \u00e9ljenek. Att\u00f3l a pillanatt\u00f3l kezdve hittem, hogy minden ember nemcsak megmenthet\u0151, hanem megment\u0151 is lehet.<\/p>\n
Ez rendk\u00edv\u00fcli volt, igazi forradalmat id\u00e9zett el\u0151 bennem. Felfedeztem, hogy m\u00e9lys\u00e9ges bizalommal lehetek m\u00e1sok ir\u00e1nt. Alapvet\u0151en akkor ismertem meg \u0151ket, amikor m\u00e1sokat szolg\u00e1ltak valahogy \u00fagy, mint a l\u00e1bmos\u00e1s aktus\u00e1ban. Akkor ismertem meg \u0151ket, amikor lelki, \u00e9rzelmi, fizikai, eg\u00e9szs\u00e9g\u00fcgyi vagy egy\u00e9b neh\u00e9zs\u00e9geik voltak. Megismertem \u0151ket nagy lelkesed\u00e9seikben, majd nagy cs\u00fcgged\u00e9seikben. Megismertem \u0151ket gy\u00e1vas\u00e1gukban, majd b\u00e1tors\u00e1gukban. Elmondhatom, hogy \u00fagy helyeztem \u0151ket az \u00e9letembe, a sz\u00edvembe, mintha \u0151k lenn\u00e9nek az egyed\u00fcliek, akik sz\u00e1m\u00edtanak nekem. Ez\u00e9rt az elm\u00falt k\u00f6r\u00fclbel\u00fcl tizen\u00f6t \u00e9vben sz\u00edv\u00fcgyemm\u00e9 v\u00e1lt \u2013 nem is azt mondan\u00e1m, hogy a k\u00e9pz\u00e9s\u00fck, hanem \u2013 hogy tal\u00e1lkozzam az \u00f6nk\u00e9ntesekkel, akik b\u00e1rhol, a nyomor vil\u00e1g\u00e1ban \u00e9lnek. \u00dagy gondolok magamra mint felszabadult emberre, mert hiszek benn\u00fck, mert biztos vagyok abban, hogy mindny\u00e1jan arra hivatottak, hogy felszabad\u00edt\u00f3k legyen, hogy mindannyian arra vagyunk hivatottak, hogy felszabad\u00edt\u00f3k legy\u00fcnk. Azzal a megk\u00f6t\u00e9ssel, hogy el\u0151sz\u00f6r azokat kell megtanulnunk szolg\u00e1lni, akik k\u00f6r\u00fcl\u00f6tt\u00fcnk \u00e9lnek, \u00fagy, hogy val\u00f3ban szolg\u00e1ljuk \u0151ket, nem csak szavakkal. \u00dagy, hogy azt\u00e1n ez az eg\u00e9sz \u00e9let\u00fcnket megv\u00e1ltoztatja, felforgatja.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
Amikor papp\u00e1 szenteltek, megk\u00e9rdezt\u00e9k t\u0151lem: “Melyik az az evang\u00e9liumi szakasz, amely az \u00e9letedet vez\u00e9rli?” Azonnal r\u00e1v\u00e1gtam: “Evezz a ny\u00edlt v\u00edzre, (…) Read more