\u00ab\u00a0Mosolyogj\u00a0\u00bb – sz\u00f3lt oda nekem any\u00e1m halkan, valah\u00e1nyszor \u0151 maga is szorongott olyan emberek el\u0151tt, akiket fontosnak tartott vagy akikt\u0151l tartott.
\nA mosolyom b\u00e1stya volt, er\u0151forr\u00e1s az \u0151 megal\u00e1ztat\u00e1s\u00e1ban. \u00ab\u00a0Csak mosolyogj!\u00a0\u00bb
\nMert a gyerekek mosolya elrejti a vil\u00e1g \u00f6sszes szenved\u00e9s\u00e9t \u00e9s bizonytalans\u00e1g\u00e1t.
\nIndi\u00e1ban azt mondj\u00e1k: \u00ab A gyermek a vil\u00e1g mosolya \u00bb, \u00e9s ez igaz! Hiszen nemde a gyerekek teszik lehet\u0151v\u00e9 sz\u00e1munkra, hogy kiny\u00fajtsuk kez\u00fcnket m\u00e1sok fel\u00e9, amikor a sz\u00fcl\u0151k m\u00e1r k\u00e9ptelenek tov\u00e1bb k\u00f6ny\u00f6r\u00f6gni vagy rim\u00e1nkodni?<\/p>\n
Mosolyuk meg\u00e1ll\u00edtja a szemreh\u00e1ny\u00e1sokat, a k\u00e9rd\u00e9seket, \u00e9s ebben van az erej\u00fck.
\nGyermeki erej\u00fck, hogy a csal\u00e1djukat elfogadtass\u00e1k. J\u00e1tszanak, szaladg\u00e1lnak, lepusztult v\u00e1rosr\u00e9szekben, az aut\u00f3p\u00e1lya \u00e9s a gy\u00e1rak k\u00f6z\u00e9 szorult lak\u00f3telepeken n\u0151nek fel. T\u00fal hangosan kiab\u00e1lnak, megzavarj\u00e1k a tan\u00edt\u00e1st, k\u00e9ptelenek nyugton maradni az \u00f3r\u00e1n, nem tudnak csendben \u00fclni a templomban.
\n\u00c9s m\u00e9gis, micsoda mosolyt k\u00fcldenek fel\u00e9d, amikor meg\u00e9rzik, hogy szereted \u0151ket.
\nN\u00e9ha arra gondolok, hogy ha a vil\u00e1g ezen az \u00faton megy tov\u00e1bb, a gyerekeknek egyszer csak elfogy az erej\u00fck, hogy mosolyogjanak.<\/p>\n
Akkor ki fogja elrejteni a munkan\u00e9lk\u00fcli apa sz\u00e9gyen\u00e9t? Ki fogja feledtetni az any\u00e1val a mindennapok neh\u00e9zs\u00e9geit? Ki fogja eml\u00e9keztetni vil\u00e1gunkat arra, hogy a gyeng\u00e9ds\u00e9g t\u00f6bbet \u00e9r, mint a hat\u00e9konys\u00e1g \u00e9s a nyeres\u00e9gess\u00e9g?
\nA szolidarit\u00e1si szervezetekre gondolok, amelyek a v\u00e1ls\u00e1g miatt egyre kevesebb forr\u00e1shoz jutnak. \u00c9s gondolok mindazokra, akiket t\u00fals\u00e1gosan megterhel ez a neh\u00e9z id\u0151szak, \u00e9s ez\u00e9rt elz\u00e1rk\u00f3znak a legh\u00e1tr\u00e1nyosabb helyzet\u0171ekt\u0151l.
\nHa m\u00e1r nem tudn\u00e1nk mosolyt csalni a gyerekek arc\u00e1ra, mert a nyomor, b\u00e1rmennyire is f\u00e1jdalmas, rem\u00e9nytelenn\u00e9 v\u00e1lt, milyen vil\u00e1gban \u00e9ln\u00e9nk?<\/p>\n
Ha ez bek\u00f6vetkezne, hogyan lenn\u00e9nk k\u00e9pesek holnap \u00fajra felfedezni a rem\u00e9nyt, amely ott rejt\u0151z\u00f6tt, hogyan tudn\u00e1nk elolvasni a mosolyukbe rejtett \u00fczeneteket? Honnan lenne er\u0151nk holnap nevetni? Hogyan tudn\u00e1nak \u00f6r\u00f6met hozni a sz\u00edv\u00fcnkbe, eml\u00e9keztetni benn\u00fcnket az igazs\u00e1goss\u00e1gra, \u00e9s arra \u00f6szt\u00f6n\u00f6zni, hogy utas\u00edtsuk el a szeg\u00e9nys\u00e9get?
\nHogyan biztos\u00edthatn\u00e1nak benn\u00fcnket arr\u00f3l, hogy a j\u00f6v\u0151 \u00fatja a szeretet?<\/p>\n
Egy gyerek egyszer azt mondta: \u00ab Ha az emberek meghallj\u00e1k, hogy mi mennyit t\u0171r\u00fcnk, azt fogj\u00e1k mondani magukban:\u00a0 Ez nem lehets\u00e9ges, ez egyszer\u0171en nem mehet \u00edgy tov\u00e1bb \u00bb.<\/p>\n","protected":false},"excerpt":{"rendered":"
\u00ab\u00a0Mosolyogj\u00a0\u00bb – sz\u00f3lt oda nekem any\u00e1m halkan, valah\u00e1nyszor \u0151 maga is szorongott olyan emberek el\u0151tt, akiket fontosnak tartott vagy akikt\u0151l (…) Read more