A keresztény reménység nem abból indul ki, hogy az ember sosem omlik össze, vagy hogy mindig képes előre haladni az útján, sőt még csak nem is abból, hogy nem káromkodik, amikor fájón megsebzik az élet tövisei, hanem abból, hogy nem hajlandó lent maradni a földön.
Krisztushoz hasonlóan minden alkalommal újra feláll, és bármi várjon is rá, mindenképpen újra elindul.
Nemcsak azért, hogy beteljesítse életét és vállalt feladatait, hanem azért is, mert tudja, olyan emberként, akiben él a reménység. hogy szorongása, szenvedése, boldogtalansága nem az út végét jelentik, hogy a halálon túl teljes fordulat következik, és mint Isten fia, végre vissza fogja kapni az őt megillető helyét.
Hogy mindaz, amit földi életében átélt, az Istennel való különleges kapcsolatban folytatódik majd”.