“Az erkölcsi és politikai felelősség, valamint a tudományos igény arra kötelezi az egyetem világát, hogy a Negyedik Világ felé forduljon, de ne elsősorban a tanítás, hanem a párbeszéd és a tanulás igényével. És amikor azt mondjuk, « egyetem », akkor az egyetemet annak minden intézményével és tudományágával együtt értjük, valamint minden polgárával együtt, akik így vagy úgy, de a közös tudás egy darabját birtokolják. Eljött az ideje a tudás kölcsönösségének, egész pontosan a kölcsönösségnek azok között, akik birtokolják és akiket kirekesztenek belőle. És ez a kölcsönösség konkrét és súlyos követelmény; nem arról van szó, hogy pszichológiai terápia gyanánt együttérzően hallgatunk, hogy a meghallgatás látszatát gyakoroljuk. Egészen másról van szó : arra kérjük a társadalmi ranglétra alján álló embereket, hogy mondják el nekünk, amit gondolnak és amit tudnak; arra kérjük őket, hogy vegyenek komolyan minket és bízzanak bennünk. Fontos, hogy megértsük, mit is kérünk ezzel. Egy olyan népességet kérünk, amely generációk óta gyötrő bizonytalanságban él, és arra, hogy újabb kockázatokat vállaljon velünk.”
Leave a comment