1987 elején a Méry-sur-Oise-ban, a Mozgalom Nemzetközi Központjában összegyűlt önkéntesekkel tartott találkozón Joseph Wresinski atya megosztotta gondolatait és reményeit azzal az évvel kapcsolatban, amely a Mozgalom fennállásának 30. évfordulóját jelentette. Ez a szöveg a Dossiers de Pierrelaye 1987. január–márciusi számában jelent meg, és az ő akkori szavait idézi. Miközben a Szegénység Elleni Küzdelem Világnapjára készülünk, érdemes újra elolvasni, mit mondott ennek a megemlékező napnak a jelentőségéről, amelyet a nyomor áldozatainak szenteltek. Ekkor még nem született döntés a dátumról – október 17-e –, de a nap három egymásra épülő szakasza („három ideje”) már kirajzolódott .
1987 kétségtelenül a nyilvánosság előtt zajló/számára is jelentős év számunkra, hiszen ekkor kerül sor a Mozgalom 30. évfordulójához kapcsolódó rendezvényekre. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lenne egyben az elmélyült gondolkodás éve is.
Sőt, ez elengedhetetlen, ha azt szeretnénk, hogy a Mozgalom harmincéves jubileuma szilárd alapokra épüljön, és sajátos, mély jelentést hordozzon.
Ennek az évnek alkalmat kell adnia arra, hogy újra felfedezzük a családokat és a velük szembeni felelősségünket. (…) Azóta, hogy harminc évvel ezelőtt találkoztunk a mélyszegénységben élő családokkal, mindig arra törekedtünk, hogy helyzetükre a lehető legmegfelelőbb választ adjuk: létrehoztuk a kisgyermekeknek és édesanyjuknak szóló koragyermekkori programot, a gyermekprogramokat, a fiataloknak szóló kezdeményezéseket… De bármilyen tevékenységről is volt szó, mindig az volt a célunk, hogy a mélyszegénységben élő családot a maga teljességében láthatóvá tegyük és elismertessük. Úgy gondoltuk, hogy minden egyes célzott kezdeményezés az egész családot érinti, és annak egészét kell mozgásba hoznia. (…)
Tevékenységeinken keresztül a lakosság egy meghatározott részének tanúi vagyunk: tanúi lehetőségeinek, tanúi annak, hogy képes megtalálni a helyét a társadalomban. Ehhez azonban még nagyobb hangsúlyt kell fektetnünk annak a társadalomnak az alapos és tárgyilagos megismerésére is, amelyben ezek a családok élnek és élni fognak – annak lehetőségeivel együtt, amelyeket számukra kínál, de azokkal a romboló mechanizmusokkal is, amelyekkel szembe kell nézniük. Felelősséggel tartozunk ezért a népességért és a jövőjéért. (…)
Ez a megújított ismeret és a letisztultabb cselekvés adja majd ennek az évfordulónak az alapját, a termékeny talaját. A nyilvánosság előtt a Nemzetközi Mozgalom ennek jegyében három jól meghatározott irány mentén kíván fellépni:
a „Nagyfokú szegénység és gazdasági, valamint társadalmi bizonytalanság” című jelentéshez kapcsolódó kampány elindítása, amelyet februárban terjesztek a Gazdasági és Szociális Tanács elé;
a Szélsőséges Szegénységgel Foglalkozó Állandó Fórum által júniusban szervezett latin-amerikai szeminárium;
és
az emberi jogok megsértésének áldozatairól való megemlékezés napja, amely három egymásra épülő szakaszból áll:
- Az imádság ideje, amelynek helyszíne a tervek szerint a párizsi Notre-Dame-székesegyház lesz.
- A „világi ima” ideje: a megemlékezés, amelyen reményeink szerint Nobel-díjasok, az emberi jogok védelmében elkötelezett közéleti személyiségek, valamint esetleg a Francia Köztársaság elnöke is felszólalnak. Mindez annak a reményében történik, hogy ez a megemlékezési nap a Mozgalom hagyományává válik. Ki tudja? Kellő türelemmel és diplomáciával talán egy napon számos országban nemzeti emléknappá is válhat.
- A közös ünneplés ideje, amelyre este a párizsi Bercy Sportcsarnokban kerül sor politikai vezetők jelenlétében.
Íme, röviden összefoglalva, az a váz, amely erre az évfordulóra épül. (…) Ha képesek leszünk erőinket összefogni ahelyett, hogy szétforgácsolnánk őket, akkor ezt a harmincadik évfordulót olyan pillanattá tehetjük, amelyben világosan kifejezhetjük és megerősíthetjük saját identitásunkat.