“Úgy tűnik, az emberiség úgy halad előre a történelemben, mint egy vak és süketnéma ember, aki kétségbeesetten próbálja megtalálni az útját. Képtelen arra, hogy bárkitől is útbaigazítást kérjen. Bár a szél és a tenger hangjai vezetnék, süket lévén nem tud rájuk hagyatkozni.
Mégis, sorsának bizonyos pillanataiban, emberségének legmélyén meghallja egy szenvedő nép jajkiáltásait, a nyomorúság fájdalmas hangjait. Kétségtelen, hogy kenyérért kiáltanak, de mindenekelőtt egy olyan holnapért, ahol az igazságosság az első.
Ők, ezek az emberek teremtik meg az áttöréseket, és változtatják a történelmet testvériséggé “.