A « Rue des fleurs » (Virág(ok) utca(ája)) egy némafilm, amely1962-ben készült Noisy-le-Grand nyomortelepén, ahol az ATD Negyedik Világ Mozgalom megszületett. Az alábbi szöveg részlet abból a hangfelvételből, amelyen Joseph Wresinski 1984-ben, az « Au delà de demain » film forgatásának idején kommentárt fűz a némafilmhez.
Play with YouTube
By clicking the video, you accept that YouTube places cookies on your computer.
Katolikus pap vagyok.
A püspököm küldött a Párizs melletti Noisy-le-Grand nyomortelepére, ahova
1956 Július 14-én érkeztem meg először.
A családok, amelyekkel ott találkoztam, édesanyám nyomorúságát juttatták eszembe. A gyerekekben, akik már az első pillanatban megrohamoztak, fivéreimre, nővéremre és magamra ismertem, 40 évvel korábbról, amikor az angers-i Saint-Jacques utcában éltünk.
Attól kezdve a telepen élő családok inspiráltak mindenre, amit annak érdekében tettem, hogy kiszabadítsam őket reménytelen helyzetükből. Megragadtak, lelkem mélyére költöztek, magukhoz vonzottak, és arra indítottak, hogy együtt hozzuk létre a Mozgalmat. Azzal, hogy nevet adtak maguknak, identitást szereztek: ők lettek a Negyedik Világ.
1956 július 14-én a nyomorúság világába léptem be. Ezen a napon megfogadtam, hogy ezeket a családokat a társadalom nyilvánossága elé tárom, hogy tisztességes lakhatást szerzek nekik, munkát a felnőtteknek, szakmát a fiataloknak, a gyerekeknek pedig iskolát, ahol végre tanulhatnak.
Ugyanezen a napon döntést hoztam arról is, milyen útra kell lépnem annak érdekében, hogy a családoknak elismert és megbecsült helyük legyen a világban. Úgy éreztem, fel kellett vinnem őket az ENSZ, az UNESCO, az UNICEF, az ILO, az Európa Tanács és a Vatikán lépcsőjén, hogy hallathassák a hangjukat.
Hála a családoknak, végig tudtuk járni ezt az utat.
És hála azoknak a férfiaknak és nőknek is, akik eljöttek, és csatlakoztak hozzánk. Voltak köztük munkások, tanárok, mérnökök, és nem volt másuk, amit felajánlhattak volna, csak a nyomorúság elutasítása, a szakmájuk – és a szívük. Jöttek, ahogy voltak : üres kézzel, nem volt sem pénzük, sem hatalmuk, sem presztízsük, társadalmi elismertségük. Az ő elszántságukból és bátorságukból született meg az Önkéntes Szolgálat.
A mindenünnen érkező segélykiáltásokat meghallva, az önkéntesek szerte a világon bekapcsolódtak a nyomor elleni küzdelembe. Ők lettek annak a küzdelemnek az élharcosai, amelyet a szegények és nincstelenek népe folytat a méltóságáért és felszabadulásáért.