Állítsuk helyre és adjuk vissza történetüket a szegényeknek

A legszegényebbek történetéről a többségi társadalom csak olyankor szerez tudomást, amikor a szegények behatolnak a nem szegények életébe: háborúk, járványok, az egész országot érintő nagy katasztrófák idején, vagy amikor erőszakosságukkal vagy lázadásaikkal veszélyt jelentenek a jómódúakra. Ezektől az eseményektől eltekintve történetük nem hagyott nyomot, csak a jóléti szolgálatok, a kórházak, az igazságszolgáltatás és a rendőrség archívumában. A mélyszegénységben élők azonban másfajta emlékezetet akarnak megőrizni. Azt szeretnék, hogy hivatkozhassanak saját hiteles történelmükre, amely az átélt megpróbáltatásokról, a nehézségek ellenére leküzdött akadályokról, a családok nemzedékről nemzedékre átöröklődő bátorságáról és kitartásáról tanúskodik. Abból, ahogy az egykori szükség-lakótelepet úgy emlegetik mint elveszett paradicsomot, felmérhetjük bátorságukat. Tudják, hogy kollektív identitásuk alapját nem múltjuk viszontagságai jelentik, hanem az ellenállás, amely lehetővé tette számukra, hogy elkerüljék a pusztulást.

Az a kollektív emlékezet azonban, amelyet a mélyszegénységben élők a tapasztalataikról őriznek, sajnos elszigetelt emlékezet, amelyet a társadalom többi része egy ezzel szöges ellentétben álló emlékezettel próbál felülírni: a kudarc és megaláztatás emlékezetével. Ha az elődök ellenállásának történetét jobban sikerülne elmondani, és jobban össze lehetne kapcsolni az általános történelemmel, akkor ez ellensúlyozhatná azt a társadalomra erőszakolt másik történelmet, amely megakadályozza, hogy a mélyszegénységben élők saját kezükbe vegyék a jövőjüket. Történelmük helyreállítása teheti lehetővé számukra, hogy végre reménnyel tekintsenek jövőjükre anélkül, hogy ezzel nevetségessé tennék magukat.

Ugyanakkor éppen a jelenlegi sikerek közismertté tétele hitelesíti ellenállásukat és a korábban megtapasztaltak kollektív elutasítását. Ez a megközelítés is a mélyszegénységben élők tapasztalatán alapul, akik tisztán felismerik, melyek a nyomor felszámolásának legjelentősebb eseményei. Ez a tudás visszahelyezi őket valódi szerepükbe, hogy partnerekké, szakértővé válhassanak, akik tapasztalatból tudják, mi a szegénység és mi az, ami azt megszüntetheti.

Felteszik a helyzetükkel kapcsolatos alapvető kérdéseket, és náluk vannak az érvényes válaszok. Nem az elemzőképességük miatt, hanem azért, mert abban a kiváltságos helyzetben vannak, hogy egy olyan társadalmi valósággal szembesülnek, amelyet elutasítanak, és amelyet napról napra konkrét tettekkel igyekeznek megváltoztatni.

Tudásuk közkinccsé tétele megváltoztatja addigi kirekesztő magatartásunkat, és hozzájárul ahhoz, hogy a legszegényebbek más módon kapcsolódjanak be a társadalmi játékba.

0 comments Leave a comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.