Az idő sürget,
ideje megérteni,
hogy nincs ünnep,
ha az nem mindenkié.
Ideje akarni,
hogy az ünnep összegyűjtsön mindnyájunkat.
Hogy karácsony éjjelén végre visszakapcsolják a villanyt,
és hogy legalább egyszer elfújhassuk a gyertyát.
Hogy a kilakoltatás réme többé ne nehezedjék ránk,
mert az összes lakbérhátralékot kifizettük.
Ideje, hogy végre ne kelljen újra attól rettegni,
hogy visszatér a hóvégi napok kínzó éhezése.
Ideje, hogy többé ne lehessen olyan hajlék, melyben,
mint hajdan, nem lobog tűz.
S vajon annak is eljön-e az ideje, hogy aki munka nélkül maradt, ne maradjon segítség nélkül is,
hogy a gyerekeket ne ruhaadományokból öltöztessék,
hogy a szegényeknek ne kelljen szégyenszemre nyesedéket koldulniuk
piaczáráskor, mert csak azzal dúsíthatják krumplivacsorájukat?
Az idő sürget…
Eljött-e az idő, amikor a szegényeknek többé nem kell félniük,
s végre megülhetjük az ünnepet?