Belépni a demokráciába

A legszegényebb családok végre valódi identitásukkal akarnak bekerülni történelmünkbe, nem mint szegények, az intézkedések tárgyai, hanem mint partnerek, akik részt vállalnak az őket érintő intézkedések felelősségéből. Be akarnak lépni végre a demokráciába.

De mit jelent belépni a demokráciába? Nem szabad, hogy újra csapdát állítsunk nekik. Mint ahogy az is csapda volt, amikor azzal kínáltak nekik kenyeret és levest: “Így életben maradtok, majd mi gondoskodunk az ellátásotokról”. Ha valaki azt gondolja, valódi konzultációt kínál fel, amikor így szól: “Részesei vagytok a demokráciának, hiszen egyeztetünk veletek”, ez szintén csapda lehet.

Nem hiszem, maguk a családok sem gondolják, hogy Európa vagy a honfitársaik meg akarták volna téveszteni őket, amikor úgy döntöttek, hogy közétkeztetésben, adományokban, segélyekben részesítik őket. Nekik maguknak kellett újra és újra, nemzedékről nemzedékre felfedezniük, hogy az élet nem ennyi.

Évszázadokon át őrizték ennek az emlékezetét; de ez olyan emlékezet, amelyről a környező világ nem kíván tudomást venni, olyan emlékezet, amely nem tud megszólalni. Ez az emlékezet diktálja a családok gesztusait, a lelkük mélyéből fakadó magatartásukat, de nem szoktak hozzá, hogy ki is mondják. A családok minden ma kimondott szava, minden általuk adott magyarázat a szívükből és az elméjükből fakad: s ez azért lehetséges, mert ma egy olyan Önkéntes Szolgálattal osztják meg az életüket, amely ott él mellettük, egy olyan Önkéntes Szolgálattal, amely szüntelenül azt mondja nekik: “Beszéljetek róla, magyarázzátok el nekem, vigyetek el a szüleitekhez, nagyszüleitekhez, testvéreitekhez. Hogy aztán együtt rögzíthessük a tieitek emlékét, történelmét. ”

Azért, hogy nem hallottuk meg, amit – csakis a családon belül, egymás között továbbadott néma emlékezettel – magukban hordoztak, nem hibáztatnak minket. (…)

De amennyiben hirtelen elkezdünk foglalkozni velük, rákérdezni, milyen emlékeket őriznek, és arra kényszerítjük őket, hogy külön-küön beszéljenek arról, ami rettenetesen fáj, hogy megszólaljanak arról, amit korábban még sosem tudtak elmondani, sem végiggondolni – ez a bizalmukkal való visszaélés lenne.

Egy demokráciában nem kényszerítjük a férfiakat és a nőket arra, hogy külön-külön kelljen megszólalniuk; megadjuk nekik a szükséges időt, eszközöket és struktúrákat, hogy egyeztessenek egymással, mindenekelőtt egy közös elgondolás kialakításához. Minden más megközelítés hazugság, csapda, a demokrácia megcsúfolása.

Ezért az ATD Negyedik Világ, bárhol éljenek is a családok, velük együtt hozza létre a maga szabadegyetemeit, olyan fórumokat, ahol a családok egymás között – ugyanakkor azokkal a honfitársaikkal együtt, akikben mélyen megbíznak – egyeztetnek és napvilágra hozzák valódi történelmüket, emlékezetüket. Ez olyan tudás, kutatás, valamint a megszerzett ismeretek olyan összerendezése, amely minden másnál jobban megérdemli az “egyetem” kifejezést.

0 comments Leave a comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.