Minden a megosztott életből született

– Tehát magukkal az érintettekkel együtt hozta létre
a Mozgalmat?

– Mi mást tehettem volna? Ne higgye, hogy túl korai
lett volna ez az elhatározás. Közülük való voltam,
a közösségük tagja. Fáztam és éheztem, mint ők. Kinevettek,
mert nem használtam ki, hogy pap vagyok.
Mint amikor a puszta földön üldögéltem, és
egy édesanya megszólított, hogy adjak neki pénzt.
Egy vasam sem volt, és ezt meg is mondtam neki.
Ekkor a járókelők felé fordulva kiabálni kezdett:
„Nézzétek már ezt a papot, nincs semmije, amit nekem
adhatna.” Egy családapának pedig, aki szenet
kért tőlem, kénytelen voltam azt válaszolni, hogy én
magam is fázom, és hogy nem tudok segíteni rajta.
Erre nekem esett, de mivel gyorsabb voltam, mint ő,
földre terítettem; fekete öves mutatvány volt.

Ki mással foghattam volna össze rajtuk kívül?
Elviselhetetlen volt, amit a családokkal együtt átéltünk.
Nem újsághírek, amiről az imént beszéltem.
Maga volt az elviselhetetlenség, mert folyamatosan
benne éltünk. Fél évig ki lehetett volna bírni, egy
évig már nem, két év elteltével pedig lázadásba torkollt
volna, vagy egyszerűen feladtam volna, és sodródtam
volna velük együtt. Ebből a félelemből született
az első egyesület; így valamiképpen megoszthattuk
egymással a mindennapok tragédiáját. Egyébként
minden, ami ezután következett, ugyanígy született,
a valóságból, az igazságtalanság túlcsordulásából, abból
a félelemből, hogy mindnyájan elsüllyedünk. Minden
a megosztott életből született, soha semmi a teóriából.

 

0 comments Leave a comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.