Minden munkának becsülete van

Még a legmegvetettebb munkák is képesek megadni azoknak, akik végzik őket, hogy érezhessék hasznosságukat és méltóságukat mások szemében: a szemétszállító, amikor befejezte körét a kukásautón, a vasúti kocsikat takarító és a metrófolyosókat karbantartó férfi vagy nő, a bányász, miután feljön a bányából, megmosakszik, tiszta ruhát vesz fel; a munka lehetővé teszi az ember számára, hogy megújuljon, hogy megmutassa magát másoknak. Nincsenek nemes és hitvány szakmák, és ugyanígy nemes és hitvány emberek. Minden emberi munkát megillet a megbecsülésünk, mert aki végzi, a testvérünk.

A munkást nem az általa végzett feladat degradálja, hanem az, hogy egyszerűen olyan erőnek tekintik, amely használható, sőt, kihasználható, s amelyet holnap talán előnyösen helyettesít egy robot, vagy egyszerűen csak haszontalanná válik, mert az ereje elhasználódik. Minden munkás, bármilyen munkát végezzen is, bajtárs, akinek erőfeszítése hozzátesz mindenki erőfeszítéseihez, részt vesz mindenki jólétének előmozdításában.

Minden társadalom felelős azért, hogy minden tagjának lehetővé tegye a munkát; egy társadalomnak fontolóra kell vennie a termelés és a munkaerőpiac modernizálását, de úgy kell ezt tennie, hogy minden férfi, nő és fiatal megtalálja a helyét és megbecsülését.

(…) De nem elég, ha mindenki munkát kap, hanem az is szükséges, hogy minden munkavállaló képzettséget szerezzen, hogy minden ma végzett munka egyben felkészítse arra, amit majd holnap kell elvégeznie. Azok, akik a leghátrányosabb helyzetben vannak a tudás és a képzés megosztásában, akiket a leginkább meggyengítettek az erejüket és egészségüket befolyásoló élet- és munkakörülmények, megkülönböztetett figyelmet érdemelnek, hogy minden munkavállalóval együtt ők is képessé váljanak a holnap munkahelyeinek megszerzésére. Ez politikai akarat és megállapodás kérdése, amiben minden párt és polgár érintett.

Az ember az anyag teremtője és ura akart lenni. A legkorábbi időktől fogva arra is törekedett, hogy enyhítse a munkával járó szenvedéseket, hogy uralja környezetét, s hogy megszabaduljon az anyag korlátaitól, ami mind-mind kihívást jelentett ereje számára, és olykor az életét is veszélyeztette. Mindezt azért tette, hogy mindenki életét jobbá tegye, még ha a rabszolgaság és a jobbágyság révén ez gyakran együtt járt azzal a törekvéssel is, hogy a legnehezebb feladatok terhét a legyőzöttek viseljék.

Az ember a technológiai fejlődés előmozdítója is: de vajon a ma tapasztalható fejlődésnek egy újfajta rabszolga árán kellene-e megvalósulnia? És vajon csak rabszolgák-e azok, akiket a krónikus haszontalanság állapotába kényszerítünk? Egyikünk sem fogadhat el ilyen igazságtalanságot, függetlenül attól, hogy milyen pozícióban vagyunk, legyen szó főnökökről, szakszervezeti tagokról, politikusokról vagy egyszerű polgárokról. hogy ezt megakadályozzuk, szükség van mindannyiunk tudatosságának és közös erőfeszítéseinknek összeadódására.

0 comments Leave a comment

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

This site uses Akismet to reduce spam. Learn how your comment data is processed.